Versek 3.
SZERETED-E A HAJNALT?
Megkötözött ágyékomon
Mikor hintalovak legelésznek
És várlak fehér erdőkön
Csillageső alatt
Mikor homlokom földhadadhoz nyomom
És bánatlevelek alá rejtőzöm
Titokban keresni méhedben
Saját halottamat
Mikor sírva görcsölök egyre közelebb a maghoz
Mikor szemem tükrében sem
Hasonlítasz már magadhoz
Mikor utoljára átkozok mindent, ami megcsalt
Akkor meghalsz bennem
S én benned meghalok
És Te szemedből kifolyva az én könnyeimet
Szárítják utánunk jövő hajnalok...
Külön köszönet
Hernádi Gyula úrnak.
1994
CSENDEM
H. M.-nak
Csendben egyedül
Fehér papírok előtt
Csak nézem a kezem
És emlékezem
Csendben
Vér folyik kezemben
És emlékezem
Csendben
Kereszt sebe a vállon
Most hát
Csendem
Mint koronám
A Te fejedre szálljon…
2003
HA VALAKI ÜTNI AKAR
Megkaptál mindent
Mit kaphat asszony
Valaki más asszonya
Szememből könnyet
Már ne fakasszon
Senki ostora
De ha mégis
Akkor keményen
És bővivel mérje
Nagyot üssön
Ha ütni akar
De előbb csókomat kérje
1994
NÉHA ÚGY TŰNIK
H. M.-nak.
Szóltam erőset
Kiáltottam mikor kellett
Elmentem bárkivel
És bárki mellett
Néha megálltam
Néha a szemem játszott
Néha sírtam
Volt is hogy látszott
Néha szerettem
Néha szerettek
Néha akartalak
Néha nem tudtam ki vagy
Néha nem értettél
Néha nem is voltál
Egyszer elküldtelek
Elmentél
Most néha úgy tűnik
Csak kóboroltál…
2003
HA TŐLED ELJÖVÖK...
Édesanyámnak.
Dalok szavak nélkül
kezek
mik simogatása örök
védnek
ha megyek
ha Tőled eljövök
könnyek
szívemben nehéz kövek
mert tudom
hogy utánam nézel
tudom hogy félsz
tényleg csak Te tudsz így szeretni:
"szeretni, ahol érsz"...
1999
HAJBA…
H. M.-nak.
Hajbakapva
Hajbakötve
Mindörökre
Hajbamártva
Hajbatépve
Megígérve
Hajbafutva
Hajbaszélbe
Nembeszélve
Hajbahalva
Hajbatörve
Megkötözve
Hajbatérdre
Hajbaoltva
Hajnalonként
Saját lábán ment
Istene csak tolta…
Szeretettel „magunknak” rólam
Belőled…Veled.
2003
AKÁRKI
Blankának.
Ha jössz akárki is lehetsz
Ha mész akárki vagy már
Ha velem vagy akárkivé leszek
Akárki sírhat ha tőled elmegyek
Senki nem tudja ki vagyok
Senki nem tudja ki vagy
Akárki látja nem hiszi
Akárki tudja
Senki nem hiszi
Pedig szeretlek
Pedig szeretek újra
Akárki vagy
Eltévedtél…
Erre az útra.
2004-12 24.
TEREK A KOROKBAN
Ritter Doronnak
egy kiállítás megnyitójára.
Terek a korokban
A kor én vagyok
A tér talán másé
Egy anyáé, egy nagymamáé
Egy apáé
Ki távolról figyel
Sétálok terek korok között
Szemem látja
Szívem érzi
A pillanatot, mit ellopok valamivel…
2004-10-09
MIT SZEMED NÉZ
Blankának.
Mit szemed néz
Az szeretnék lenni
Ha piros
Ha virág:
Szórni az illatom vissza Rád!
2004-11-25
OTT AHOL ÉN
Blankának.
Megremegtem belül
Mint Júdás soha
Mint talán Jézus
Végig
Értem ezalatt
Mint csillag
Földtől az égig
Megremegtem
Átszaladt rajtam a fény
Benne álltál
Egy pillanatra
Szorosan
Ott ahol én…
2004-12-03
FAGYOTT MADÁR...
Fornet Karolinnak.
Ült a Hold
az ég szélén
körben csilingeltek
a hulló havak
egy madár akkor röptében
megfagyott
szeresd magad
és harangozzanak benned
a szavak
miket mondtam
és mindazok
miket merni kellet volna
egy Holdról
egy madárról
egy Télről
az igazat:
hogy Te jutsz majd eszembe
ha egyszer megemlékezem a szépről...
2000
„CSALÓKA NAPFÉNY”
Simon Katalinnak.
Reggel mikor
kis verebek susognak még
párkányokon halkan
és csőrükkel
csak simogatják a harmatot
és nem mernek nézni rám
mikor
szárnyainkon még
ezer porcsillag táncol
akkor eszembe jutsz
és olyan utolsó az egész
és olyan furcsán lassúnak látszol
ahogy velem szembe futsz
azon a nem létező mezőn
azon a nem létező filmen
hol már mindig látlak én
kinek nem tud már hazudni a fény...
Külön köszönet
Nyikita Mihalkov úrnak.
Mindenért.
1999-2000
ÉN ÖRÖK SZERELMEM
Ady Endre
ÖRÖK HARC ÉS NÁSZ
c. verse után.
Én szerelmesem nem látlak
Fekete könnyeimből
Mégis fehérnek mintázlak
Én szerelmesem rossz voltam
De keblemből a kardot
Ím kivontam
Én szerelmesem tudom, fájok Neked
Szenvedünk s megtörünk
Mert ugye örök a mi örökünk?
1994
VÁROK...
Várok egy boldog csöndre
egy szeretet-magányra
várok egy napbarnított gyerekre
egy vidám ősz hajú lányra
várok egy apára
várok egy anyára, ki megtipor
ja és várok magamra
álmodom hogy érkezem
tűzbe-glóriába
csak még nem tudom mikor...
1994
AZ ÉN KOPORSÓVIVŐM
Angyalok tánca
Ördögök éneke
Kísérje koporsóm
A dombra fel
-ott halad Isten gyermeke-
A Te válladon
Mert ha nem kell
Ott is Te dobjad el...
1994
MÍG PILÁTUS BESZÉL
Mindenem semmi
Szemem épp csak kék
Hallani nem fogok jobban
Legutol állok
Egy szomorú sorban
Semmi amit gyűjtök
Kék az ég is
És nem vígasztal
Nélkülem ürül
A terített asztal
Magammal beszélek
Idézek öröm hajakat
Nevet rajta a szél
Saját hegyem tetején
Szép kezem
Felismerhetetlen Magdalénát fest
Míg Pilátus beszél…
2004-12-10
REGGELI ELSŐ ÖT SOROD
/A TE FINOM CSENDED/
Selmeci Áginak.
Szemedben látni
Kezedben van
Válladon siet
Ajkadon pihen
Bennem erőt dobbant.
2005-07-19
VALAMI ÜNNEP
Selmeci Áginak.
Valami csengettyű
Pedig nincs is karácsony
Valami szív kinyúl a rácson
Valami halk suttogás
Hóban alvó nyomok
Valaki fázók kik boldogok
Valami ünnep
Békéje egy világnak
Születése egy rég halott királynak…
2005-07-21
SZERETEM A HAJNALT...
Szeretem a hajnalt, ha
Hasad
Szeretem a hajnalt, ha
Kezed
Szeretem a hajnalt, ha
Szemed
Szeretem a hajnalt, ha
Közénk kúszik
Szeretem, ha testeden
Ha testemen résekbe talál
És belülről kelt
És belülről éget
Szeretem a hajnalt
Ha hasad
És szeretlek hasonképp Téged...
2000
LÁTTALAK MEGINT
Láttalak megint,
szép vagy.
S én röhögöm butaságom:
szép nagy.
1995
MÉG TÉL ELŐTT
Ha kezem fogod
Fehérek lesznek a fák
Még tél előtt
Török egy madarat
Egy fagyott ágról
Felolvasztom
Megénekeltetem
Kezedre vele emlékezem…
2001
AZ VAGY NEKEM…
Czakó Kálmánnak és feleségének
Fericsán Anitának.
Az vagy nekem mi szonett
virágok közt heverőnek
mi madárének bánatba tévedőnek
mi kulcs szíveket lezáróknak
mert szívembe rejtelek sok-sok ajtó mögé
hol én világom vár…
hová utánad kiáltani
már a Nélküled eltelő idő jár.
2001
KARÁCSONY
/CSAK GYERMEKKÉNT…/
De Goya von Gerendássy Ács Györgynek
Meztelenül született
Angyalok takarták védtelen testét
Egy anya simogatta
Míg Dávid világította az estét
Meztelenül születünk
Angyalok tekintete alatt
Ma a kisdedre emlékezik szívünk
Ami örökre gyermek maradt
Mert csak gyermekként
Élhetünk boldogan a földön
Hisz szomorú a férfi
Ki bűneinkért
Apja véres kardjába kell, hogy dőljön…
2002-12-24
TÖRTÉNETEM VAN
Elég
Ma éjjel bezárom az ajtót
Fölveszem a zakómat
Elteszem a verseket
Melyek csak Rólad szólnak
Hazudok, ha megkérdezik hol vagy
S közben remegés rázza testemet
/Oliverio Girondo/
Elég
Nekem elmúlt korok vendégei
Már csak fejemen a hajak
Falamon szárad az oltár szárnya
Már csak álmomban simogatom Arcod
Nappal összevágja a kezemet
/Pál János Endre Jr./
Külön köszönet
A szív sötét oldala c. film
alkotóinak.
1996
TAKARÓZZ BE JÓL !
Nem vagy itt
Nem látlak mikor márványt
Faragok
Nem énekelsz
S én csak azt hallom
Fülemben robbannak templomablakok
Nem csókolsz
Szám nem érez mást csak
Füst ízű könnyeket
Nem érzed a kínt, míg az égő lapok
Elfelejtik a soha el nem múló éveket
Nem vagy itt
Én egyedül ítélkezem
A romok fölött keserűn
Küldök utolsó csókot az égnek
Ha nem vagyok
Takarózz be jól
Nem tudom hogy melegít-e majd
Ahogy odaátról nézlek...
Külön köszönet
Róth Miksa úrnak.
1996
FÉLTETTELEK
/ÁTKOZOTTAK/
Nem lehettem ott
Nem tudhattam róla
átkozott a fény
áldását ha átkozottra szórta
megismerem a szomort
bár hangod nagyon védte
átkozott a Király
bármiért ha lányát adta érte
és átkozott vagyok magam
régi ismerősöd
mert átkoznom kell majd Aranyt
ha kiderül
Neked egy Cseh-vitéz a hősöd...
1997
EMLÉKEZEM...
Emlékezem
egy lány kezére
egy mosolyára
emlékszem meleg füvekre
csendes odvas fákra
keresztekre
hirtelen növő anyákra
Emlékszem minden sóhajt
minden rendet
emlékszem az üvöltést
elsiratott szerelmet
emlékszem a Te kezedre
ahogy meztelen testem fogod
szívedre hajtom a fejem...
és nagy csendre emlékezem.
1998
KART-KARBAÖLTVE
kart-karbaöltve
csendet csendbefonva
sétálunk dalolva
felgyújtva kioltva
cipekedünk pakolászunk
rendbe-sorba
gyáván halunk meg
nem sikoltva.
1998
A HALÁL ROKONA
Ady Endrének.
Én a halál
Rokona vagyok
Én nem szeretem
A tűnő szerelmet
Én nem szeretem megcsókolni
Azt, aki elmegy
Mert mind elmegy
Mert szerelmet igazt
Mind bennem talál
És én hibáim ölik meg azt
Mert nekem
Tényleg rokonom a halál
1994
HIGGYEK…
Higgyek a csókban
Bízzak a hitben
Bízzak a hídban
Higgyek a vízben
Higgyem a szem igazát
Bízzam a sorsot a sorsra
Köves medret mossak
Szelíden kavicsosra
Szeressek embert, fát, állatot
Szeresselek Téged
Csókod-hited
És mindazt mi belőle rajtam lészen
Kis falu vagyok
Annak is bolondja a legszélen …
2005-12-01
AHOGY KARÁCSONYFA ELŐTT…
Ahogy a kőbe vájom fogam
Ahogy az égbe török
Ahogy a földbe temetkezem
Ahogy a gyertyát gyújtom
Ahogy szeretkezem
Ahogy örömödre várok
Ahogy templom kapujában
Ahogy temető előtt
Ahogy karácsonyfa előtt állok
Úgy állj előttem
Tisztán erősen
Szemtől-szembe
Így szeress
Akár világgal perelve
Mert én így szeretlek
Kövek felett
Egy felhő alatt
Levelek közt
Egy kicsi lángban
Egy érintésben
Egy sóhajtásban
Egy döngő csöndben
Egy fenyőfa tetején
Mit most Neked állítottunk
Isten, a fia, meg én…
2005-12-24
A KORONÁT MEG VIGYE AZ ISTEN
/MERT MÁRIA VAGY/
Két kezem
Kitárom
Két lábam összeteszem
Koronás fejem meghajtom
Krisztust mintázok Neked
Mert Mária vagy
Királynak anyja
Kinek gyermekét vette
Gyermeke apja
Ki szült de nem bánta
Kinek könnyeit nem értették
Ki meghalt
És fájdalmát csak énekelték
Hát
Két kezem tied
Lábaimon új fiad járjon
A koronát meg vigye az Isten
Csak tövis
És már alvad a vér is rajta
Sajnos tetszeni fog Neki
Tudom
Hisz Isten Ő
Vidám játékos fajta…
2002
MÁSIK ISTEN
Nem voltam hideg
láttam bár erdeink fagynak
nem voltam tűz
menedéke üldözött vadnak
nem voltam szerelmes
nem voltam csaló sem mágus
bárhogy akartam mesélni
mindig meghalt a gyufaárus
semmi voltam és
lettem karjaidban simogatás
csók a leghosszabb pillanat
és Te is bármi voltál
szememben akkor
egy másik Isten lettél
Te már négy nap után megpihentél...
Külön köszönet
Noszlop községnek,
és mindannak, amit adott.
1998
ÁLOM TENYEREK
Álom-tenyerekbe
álom-szögeket vernek
álom-anyák kezei közt
álom-krisztusok hevernek
és álmos emberek
álmodnának már maguknak
Isten helyett valami mást
mert Ez átaludta
a feltámadást
1994
FŰ LESZEK...
Hold Nap Csillag
tudatlan fények
mozdulatlan madarak
szűz-öregek szépek
Csillag Hold Nap
fülledt meleg
versek álmok versek
búvóhelyek
Nap Csillag Hold
mindig a Földre törnek
én majd egyszer fű leszek
közepe egy legelőnek.
1998
A SZERELMES TOLVAJ
Álmod nem zavarom
Csendben
Üres kézzel érkezem
Melléd fekszem
Halkan
Csak álmodban vétkezek
Gyorsan ébredek
Voltam
A szerelmes tolvaj
Aludj csak
Leszek még
Leszek reggel a sóhaj...
1998
Ő AZ ISTEN
Istenre haragszom
majd ott a fekete sírban
nem feküdt mellém soha
mikor gyerek voltam
és utána sírtam
nem feküdt és nem
simogat most sem
álomba engem
miért Ő az Isten
ha sohase szerettem
Apámra haragszom
ott abban a sírban
mert már tudom hogy miért volt
hogy mindig helyette sírtam
ott feküdt és védett
a Sárkánytól engem
legyen Ő az isten
mert Ő a fia helyett halt meg
saját művén
vasbólfakereszten.
1995
HOSSZAN NÉZEK MAJD UTÁNAD
Ha jössz, gyere nehéz cuccal
Bőröndökkel megrakottan
Ha jössz, gyere száraz szemmel
Vakságból ébredőn
Ha jössz, gyere üres szívvel
Múltat temetőn
Ha jössz én várlak
Ha mész én eresztelek
Szobámban majd gyertyát gyújtok
Szerettelek, míg szabad volt
A láng lassú füstbe táncol
-utolsó szavad volt-
És én majd hosszan nézek Utánad
Tőlem semmit nem viszel:
Azt nem bírná a hátad
1997
HA CSAK EGYSZER...
Ha csak egyszer
Egyszer jutnék el Hozzád
Akkor egyszer álmom igaz volna
Eltemetném magam
Csoda-csókjaidba
Ha csak egyszer
Egyszer köszöntene minket a reggel
Akkor titkot őrizne a Hold
Ki egyszer Melletted ébredt
Annak már egy halála volt
1997
Kim Szakkat (1807-1863) hansi versei
I. Kim Szakkat (김삿갓) eredeti neve: Kim Pjongjon (김병연) volt. Egész életében vándorolt (pang-rang-si-in 放浪詩人 방랑시인’vándorköltő’). Ragadványnevét (szok-cshing 俗稱 속칭) az állandóan viselt nagykarimájú kalapjáról kapta (삿갓 szakkat ’esőtől védő bambuszkalap’). Ez kínai nyelvű változatban is előfordul: Kim Ip/Rip (金笠). A nevezetes fejfedőt állítólag azért hordta, hogy tekintetét (az alázat jeléül) soha ne vethesse az égre, s szégyenében mások elől eltakarhassa az arcát. Különös szokásának oka az volt, hogy nagyapja, Kim Ikszun (김익순) 1811-ben Szundzso (순조) király idején egy felkelés alkalmából gyávának bizonyult: megadta magát a király ellen lázadóknak. A felkelés bukása után kivégezték, vagyonát elkobozták s családtagjait állami rabszolgáknak nyilvánították. Menye azonban megszökött, s két fiúgyermekével szerény körülmények között élt a hegyekben. Csak felnőtt korukban tudták meg anyjuktól az igazságot (HA 1969: 1-2). Kim Szakkat alakja folkiorizálódott, számtalan történet, anekdota fűződik a nevéhez az egész Koreai-félszigeten. Verseit a szájhagyomány (口傳 구전 ku-dzson) őrizte meg, csak halála után gyűjtötték össze azokat. Sok olyan verset is neki tulajdonítanak, amelyet valószínűleg nem ő írt. Legidősebb fia születése után, húsz éves korában kezdett vándorolni. Három év múlva kis időre visszatért, ekkor fogant második fia, aki később háromszor eredt apja után, hogy visszacsábítsa őt a családhoz, de eredménytelenül; apja ugyanis elszökött tőle mindannyiszor (éjjel elsurrant a fogadóból, ahol megszálltak vagy út közben elment a szükségét végezni a mezőre és nem jött vissza). A költő többször járt szülőföldje környékén is, kérdezősködött anyja egészségi állapota felől, de nem látogatta meg. Vándorlásai kedvelt célpontja a legendás Gyémánthegység (金剛山 금강산 Küm-gáng-szán) volt, évente legalább egyszer (tavasszal vagy ősszel) ellátogatott oda.
Az alakjával kapcsolatos egyik jellemző anekdota: barátja megkérte, hogy készítsen a dolgozószobája bejáratához egy kínai nyelvű, költői hangulatú feliratot. Az elkészült mű így festett: 貴樂堂 귀락당 Kvi-rak-tang ’Nemes szórakozások háza’ A szó megfordítva viszont: tang-rak-kvi, amely koreaiul kiejtve (a hasonulást is figyelembe véve): 당나귀 tangnagvi, azaz koreaiul: ’szamár’. Verseiben is igen fontos szerepet játszik az ehhez hasonló - esetenként trágár – szójáték, a kínai és koreai olvasatban rejlő kétértelműség.
II. Költészetében a Tang-kori kínai versek modorában írt kínai nyelvű (venjen) hansi-versek (漢詩 한시 ’kínai vers’) dominálnak. A kínai eredetiben a verseknek nincs címük, ezt később, a fordítóktól kapták. A költemények zömére a humoros, szatirikus hangvétel a jellemző. A következő témákkal foglalkozott: 1. tájversek, 2. állatok (macska, tetű stb.), 3. jelentéktelennek vélt tárgyak, jelenségek (éjjeliedény, sétabot, a szalmakalapja, sütemény, árnyék), 4. szatíra (az ágyasság intézménye, lusta feleség), 5. együttérzés a szegényekkel, kirekesztettekkel (koldus, testi fogyatékos).
1. Öt szótagos csüe csü (七言絶句 칠언절구) versformában (rimképlete:xaxa)
서당내조지 書堂乃早至 szo-dáng-ne-cso-dzsi
방중개존물 房中皆尊物 páng-dzsung-ge-dcson-mul
생도제미십 生徒諸未十 szeng-do-dzé-mi-sip
선생래불알 先生來不謁 szon-szeng-re-pur-ál
A vers (klasszikus kínaiként értelmezett) fordítása:
Korán értem a falusi iskolába,
A bútorokat kitűnőnek találtam,
Kevesebb, mint tíz diák volt a teremben,
De a tanárukkal nem találkozhattam.
A vers (koreai szövegként értelmezett) fordítása. R. Rutt szemérmes angol átültetésében az obszcén szavakat latinul fogalmazta meg (RUTT : 1964: 82):
The schoolroom: membrum meum virile,
The furniture: mictus canis,
The pupils: matrem futuentes,
The teacher. orchis meus.
2. Hét szótagos csüe csü (七言絶句 칠언절구) versformában (rímképlete: xaxa)
沙白鷗白爾白白 사백구백이백백 szá-bek-ku-bek-i-bek-bek
不辯白沙輿白鷗 불변백사여백구 pul-pjon-bek-szá-jo-bek-ku
漁歌一聲忽飛去 어가일성홀비거 o-gá-il-szong-hol-bi-go
然後沙沙復鷗鷗 연후사사부구구 jon-hu-szá-szá-bu-gu-gu
Homok-fehér-sirály-fehér-te-fehér-fehér
Nem-különböztet-fehér-homok-tőle-fehér-sirály
Halász-dal-egy-hang-hirtelen-repül-megy
Olyan-után-homok-homok-ismét-sirály-sirály
A homok fehér, a sirály fehér, (mindkettő) fehér,
Nem lehet megkülönböztetni a fehér homokot a fehér sirálytól,
A halász dalának egyetlen (kezdő) hangja (hatására) a sirály elrepül,
Ezután a homok homok, a sirály megint sirály.
Te sand is white, the gull is white, both are white, so white;
I cannot tell the white sand from white gull.
But at one note of fisherman’s song, away it flies:
Now I see the sand is sand, and the gull is indeed a gull.
(Richard Rutt fordítása)
Műfordítás:
Fehér homok, fehér sirály: fehér minden;
Hol a sirály, hol a homok: nincsen határ.
Halászdal harsan, a sirály, huss, elrepül!
A homok újra homok, a sirály madár.
3. Hét szótagos lü si (七言律詩 칠언율시) vers (rímképlete: xaxaxaxa)
不知如姓不識名 부지여성불식명
何處靑山子故鄕 하처청산자고향
蠅侵腐腐喧朝日 승침부부훤조일
烏喚孤魂吊夕陽 오환고혼족석향
一尺短笻身後物 일척단공신후물
數升殘米乞時糧 수승잔미골시량
寄語前村濟子輩 기어전촌제자배
携來一簣掩風霜 휴래일궤엄풍상
Pu-dzsi-jo-szong-pul-sik-mjong
Há-csho-cshong-szán-dzá-go-hjáng
Szüng-cshim-bu-bu-hvon-dzso-il
O-hván-go-hon-dzsok-szok-jáng
Il-cshok-dán-gong-sin-hu-mul
Szu-szüng-dzán-mi-gol-si-rjáng
Ki-o-dzson-cshon-dzé-dzá-be
Hju-re-il-gvé-om-phung-száng
A szótagmorfémák szó szerinti fordítása (a vers később kapott címet):
A halott koldus
Nem-tud-milyen-családnév-nem-ismer-utónév
Milyen-hely-zöld-hegy-fia-ősi-vidék (szülőföld)
Légy-támad-rothadt-rothadt-zajos-reggel-nap
Madár-hív-magányos-lélek-elér-este-nap
Egy-láb-rövid-bot-test-után-holmi
Szám-tve (folyadék-mértékegység)-marad-rizs-kér (koldul)-étel
Folyamodik-mond-előtt-falu-mind-gyerek-csapat
Bír-jön (hoz)-egy-kosár (föld)-betakar-szél-dér
A nyelvtanilag helyes, pontos magyar fordítás:
A halott koldus
Nem ismerem a családneved, az utónevedet sem tudom,
Mely vidék kék hegyei a szülőhelyed?
Korán reggel legyek támadják rothadó testedet,
Az esti napkor károgó madarak (varjak) hívják magányos lelkedet,
Egy láb rövid bot, ami maradt utánad,
És a tarisznyádban egy kevés koldult rizs.
Szóltam a szomszéd falu gyerekeinek:
Hozzanak egy kosár földet és takarjanak be (vele), (mert) szél (lesz) és hideg.
A halott koldus
Ki tudja, hol terül szülőhelyed,
Nem ismerem neved, az apádat,
Varjak kárognak bűzös testeden,
Zöldes legyek lepik el a lábad.
Amott hever botod, néhány rizsszem;
Örökséged nézem: tarisznyádat,
Terítsetek rá földet, emberek,
Az éjjel fagy: öleld föld anyádat.
Irodalom
HA, TAE-HUNG (1969): The Life of a Rainhat Poet. Korean Cultural Series. Yonsei University Press: Seoul.
RUTT, RICHARD (1960): The Chinese Learning and Pleasures of a Country Scholar. Transactions of the Korea Branch of the Royal Asiatic Society. Vol. XXXVI. 1-100.
RUTT, RICHARD (1964): Kim Sakkat. Vagabond Poet. Transactions of the Korea Branch of the Royal Asiatic Society. Vol. XLI. Seoul. 59-87.
RUTT, RICHARD (1982): Kim Sakkat, the Popular Humorist. Humor in the Korean Literature. Seoul. 35-54.