Soniboy honlapjára tévedtel!

Anyáknapjára SMS

1. Köszöntõ 

Már megjöttünk ez helyre, 
anyák köszöntésére, 
anyám, légy reménységben, 
köszöntelek egészségben. 

Gyöngyharmatos hajnalba 
kivirult a hajnalka, 
szép kivirult hajnalkák, 
köszöntsétek jó anyát.

Amennyi a zöld fûszál,
égen ahány csillag jár, 
májusban a szép virág: 
annyi áldás szálljon rád. 

Ahány csepp a tengerben, 
annyi hála szívünkben, 
gyermekeid hõ szavát 
hallgasd meg ma jó anyánk.

2. Anyák napjára

Úgy repültem, mint a madár!
Pedig szárnyam sincsen.
Virágot is hoztam Neked!
Pedig kertem sincsen.
A szeretet az én szárnyam 
Szívem az én kertem.
Anyák napján köszöntelek,
Édesanyám, lelkem!

3. Anyák napján 

Tavaszodik, kis kertemben 
kinyílik a tulipán. 
Ragyognak a harmatcseppek 
anyák napja hajnalán. 

Kinyílott a bazsarózsa, 
kék nefelejcs, tulipán, 
neked adom anyák napján, 
édes-kedves anyukám. 

4. Nagyanyónak 

Édes-kedves Nagyanyókám! 
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak 
is van édesanyja. 
Reggel mikor felébredtem 
az jutott eszembe, 
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe. 
Egyik csokrot neked szedtem,
ödakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál 
évek óta értem. 
Kimostad a ruhácskámat, 
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni 
kevés lenne ez a nap. 
Köszönöm, hogy olyan sokat 
fáradoztál értem, 
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem. 

5. Anyáknapja van ma

Üres a kis csóka fészek
Egy májusi reggel.
Az öt vidám csókagyerek
Tán világgá ment el.

Csóka mama szívdobogva
Keresgette oket,
De nem látták sem a nyuszik,
Sem a fürge ozek.

Jönnek! Szólt a kakukk,
Li a legmesszebbre látott,
Kis csõrében mindegyik hoz
Egy-egy szál virágot 

Hol voltatok? Szólt az anyjuk,
S megcsuklik a hangja.
Neked hoztnk virágot,
Mert ma van anyák napja.

6. Móra Ferenc
Anyának 

Álmomban az éjszaka
aranykertben jártam.
Aranykertben aranyfán
aranyrigót láttam.
Aranyrigó énekét
a szívembe zártam.
Ahány levél lengedez
szélringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fûszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon.

7. Zelk Zoltán
Este jó, este jó

Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya foz,
együtt lenni jó.

Ég a tuz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.
 
A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is ha ehy kis bogár:
mégse szomorú.

Lassu tánc, lassu tánc
táncol a plafon,
el is érem már talán, 
olyan alacsony.
 
De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a 
fekete falak.

Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is mint a füst,
mert könnyû vagyok...

Ki emel, ki emel
ringat emgemet?
kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet....

Elolvadt a világ,
de a közepén 
anya ül és ott ülök
az ölében én.
 
8. Köszöntõ 

Forró dobogását, Halod-e szivemnek? Minden dobbanása 
Azt mondja: szeretlek. Szeretlek szivemnek 
Tiszta szent lángjával, Igaz szeretettel, Gyermeki hálával.
Drága neved napján Im, elédbe állok… A legjobb anyának 
Minden jót kivánok. 

9. Virágosat álmodtam 

Édesanyám, virágosat álmodtam, napraforgóvirág voltam álmomban, 
édesanyám, te meg fényes nap voltál, napkeltétõl, napnyugtáig ragyogtál. 
(Ágh István) 

10. Az édesanya 

Nincsen a gyermeknek, Olyan erõs vára, 
Mint mikor az anyja, Õt karjaiba zárja. 

Nincsen õrzõbb angyal Az édesanyánál, 
Éberebb csillag sincs Szeme sugaránál. 

Nincs is annyi áldás Amennyi sok lenne, 
Amennyit az anya Meg ne érdemelne. 

11. Köszöntõ 

Egy kis verset súgott nekem A szeretõ szivecském, 
Megtanultam s el is mondom Édesanyák ünnepén. 
Reggel imám azzal kezdem, Este azzal végzem, 
Az én édes jó anyámat Áldd meg s tartsd meg Isten. 

12. Édesanyámnak 

Ha csak egy virág volna, én azt is megkeresném, 
ha csak egy csillag gyúlna, fényét idevezetném. 
Ha csak egy madár szólna, megtanulnék a hangján. 
Ami csak szép s jó volna édesanyámnak adnám. 
(Létay Lajos) 

13. Anyák napjára 

Bokrétát kötöttem Jó anyám napjára,Örül a bokrétám Minden egyes szála.
S azt mondatja velem Illatos virágom: Legyen áldás az én Édes jó anyámon. 

14. Édesanyám 

Reggel óta tanakodtam, Mit mondhatnék tenéked, 
Olyan szépet gondoltam ki, Hogy elmondani nem lehet. 

Nem találtam rá szavakat, Még verset sem találtam, 
Minden, amit elmondhatnék Itt van egy szál virágban. 

15. Áldás 

Ahány virágszál van, Ott künn a határban, 
Ahány fényes csillag Nyári éjszakában, 
Oly sok évig éljen Anyám boldogságban. 
Ahány madár dalol A virágos réten, 
Ahány jó ember van Széles e világon 
Édes jó anyámra Annyi áldás szálljon. 

16. Anyu 

Tudok egy varázsszót, ha én azt kimondom, 
egyszerre elmúlik minden bajom, gondom. 

Ha kávé keserû, ha mártás savanyú, 
csak egy szót kiáltok, csak annyit, hogy: anyu! 

Mindjárt porcukor hull kávéba, mártásba, 
csak egy szóba került, csak egy kiáltásba. 

Keserûbõl édes, rosszból csuda jó lesz, 
sírásból mosolygás, olyan csuda-szó ez. 

"Anyu, anyu! Anyu!" hangzik este-reggel, 
jaj de sok baj is van ilyen kis gyerekkel. 

"Anyu! Anyu! Anyu!" most is kiabálom. 
Most semmi baj nincsen, mégis meg nem állom. 
 
Csak látni akarlak, anyu, fényes csillag; 
látni, ahogy jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak. 

Látni sietséged, angyal szelídséged,
odabújni hozzád, megölelni téged. 
(Nadányi Zoltán) 

17. Anyák napi köszöntõ 

Szines szárnyú kis madárka csicsereg az ágon, 
Tarka szegfû mosolyog a meleg napsugáron. 
Virág, madár, s az én szivem õszintén kivánja: 
Édes anyát a jó Isten éltesse, megáldja. 

18. Buba éneke 

Ó, ha cinke volnék, útra kelnék, hömpölygõ sugárban énekelnék – 
Minden este morzsára, búzára visszaszállnék anyám ablakára. 
Ó, ha szellõ volnék, mindig fújnék, minden bõ kabátba belebújnék – 
nyári éjen, fehér holdsütésben, elcsitulnék, jó anyám ölében.
Ó, ha csillag volnék, kerek égen, csorogna a földre, sárga fényem – Jaj, de onnan vissza sose járnék anyám nélkül mindig sirdogálnék. 
(Weöres Sándor) 

19. Mama 

Már egy hete csak a mamára gondolok mindig, meg-megállva. 
Nyikorgó kosárral az ölében, ment a padlásra, ment serényen. 
 
Én még õszinte ember voltam, orditottam, toporzékoltam. 
Hagyja a dagadt ruhát másra, Engem vigyen föl a padlásra. 

Csak ment és teregetett némán, nem szidott, nem is nézett énrám, 
s a ruhák fényesen, suhovam, keringtek, szálltak a magosba. 

Nem nyafognék, de most már késõ, most látom, milyen óriás õ, - 
szürke haja lebben az égen, kékitõt old az ég vizében. 
(József Attila) 

20. Öntözgetem 

Öntözgetem rózsafámat, De nem is hiába, Anyáknapja ünnepére, 
Kihajt minden ága. Nyilik kelyhe rózsa szálnak, Úgy tüzöm a kebelére 
Az édes anyámnak. Kis madárka szólj az ágon, Gyönyörüen, szépen, 
Ne legyen ma bánat az én Jó anyám szivében. 

21. Nem tud úgy szeretni 

Nem tud úgy szeretni a világon senki 
Mint az édesanyám tud engem szeretni. 
Akármit kivántam megtette egy szóra, 
Még a csillagot is reám rakta volna. 
Mikor a faluban iskolába jártam, 
Rendesebb egy gyerek nemigen volt nálam. 
El nem tûrte volna õ azt semmi áron, 
Hogy valaki nálam szebb ruhába járjon. 
Éjjel – nappal õrzött mikor beteg voltam, 
Magát nem kimélte, csak értem aggódott. 
Mikor felgyógyultam, fáradt két szemében 
Öröm könnynek égtek, s csókolva becézett. 
Én Istenem áldd meg, õrizd az anyámat, 
Viszonozhassam én ezt a nagy jóságot. 
Lássak a szemében boldog örömkönnyet,
Ne lássam én soha búsnak, szenvedõnek. 

22. Anyanyelvemben õrizlek téged

(Horváth István)

Anyám a hangod nem hallom többet.
Anyanyelvemben õrizlek téged.
Szavaid szívem mélyén dübörögnek.
Úgy zengik vissza a mindenséget,
ahogy azt tõled szóval tanultam.
Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden.
Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam.
Ez nem szégyenem se büszkeségem.
Anyám vagy! Most már csak a szavakban!
S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom,
drágább a szavad, mélyebben dobban.
Nincs a földön oly kincs, se hatalom,
mely megfolythatna fiad ajkán.
Dédunokád is õrzi „Vénanyót”.
Nem kell elõtted pirulnunk, Anyám,.
Megõrizzük, mit ajkad ránk hagyott.

23. Édesanyám, mit segítsek?

(Létay Lajos)

Édesanyám mit segítsek?
Cukrot törjek? Hozzak lisztet?
Megpörköljem tán a kávét?
Elszaladjak hagymaszárért?
Neked száz és száz a dolgod,
míg ebédünk egybehordod;
míg az asztal megterítve,
csak te fáradsz, te s megint te!
Ámde én nem hagylak téged,
tétlen mint is nézhetnélek?
S épp ma van lám neved napja,
hát így üld meg, mosogatva?
Édesanyám, mit segítsek,
hogy ne fáradj, légy mind frissebb?
Megtennék én mindent érted,
minden gondtól kímélnélek.
Hogy vidáman élj sokáig,
s ifjan lásd meg unokáid.

24. Anyáknak

(Kádár János)

Édesanyám, anyám, anyácskám,
menedékem, kedvem, szép orcám,
víg napom, csillagom, virágom,
fogadd el szerényke virágom.
Édesanyám, anyám, anyácskám,
anyukám, édesem, jó mamám,
kenyerem, illatom, virágom,
fogadd el szerényke virágom.
Édesanyám, anyám, anyácskám,
anyukám, édesem, jó mamám,
menedékem, kedvesem, szép orcám,
víg napom, csillagom, virágom.
Kenyerem, illatom, virágom,
fogadd el szerényke virágom:
ha megteszed én is virágzom.
Ha megteszed én is virágzom.

25. Köszöntõ

(Fazekas Anna)

Hajnaltájban napra vártam,
hûs harmatban térdig jártam,
szellõ szárnyát bontogatta,
szöghajamat fölborzolta.
Hajnaltájban rétre mentem,
harmatcseppet szedegettem,
pohárkába gyûjtögettem,
nefelejcset beletettem.
Hazamentem, elpirultam,
édesanyám mellé bújtam,
egy szó sem jött a nyelvemre,
könnyem hullt a nefelejcsre.
Édesanyám megértette,
kicsi lányát ölbe vette,
sûrû könnyem lecsókolta,
kedve szóval, lágyan mondta: 
„Be szép verset mondtál, lelkem,
be jó is vagy, kicsi szentem!"
S nyakam köré fonva karját
ünnepeltük anyák napját.

26. Hálaadás

(Dsida Jenõ)

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg õ véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melybõl reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban 
itt e földön senki sem szerethet jobban! – 
Köszönöm a szemét, melybõl jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg õket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

27. Az anyánk

(Mécs László)

Hej, ti vándor vén legények,
sorsosim, víg agglegények!
Hejehujás cigány élet,
a mi sorsunk: dáridó,
vérzõ szívet ámító.
Hideg fészek ami fészkünk,
A szívünkbe ha belenézünk,
kurjantunk és fütyörészünk,
ne hallja meg senki sem,
hogy búg bent egy requiem.
És egy este lámpa lobban,
szellem-szárnyon, halk-titokban,
zárt ajtókon át betoppan,
szíve szirmát szórja ránk,
ami édes jó anyánk.
Ránk tekint virágszemével,
ajka szól bölcsõ-zenével:
s mint szivárvány, úgy hull széjjel
minden álarc, ámító
lötty, virág és dáridó.
Visszavedlünk jó gyereknek
s karján bölcsõs szeretetnek,
mélyrõl, mélyrõl megerednek
tiszta, régi könnyeink,
tengermélyi gyöngyeink.
O a jóság, szem-becézés,
csak csicsijjáz, csókol, néz: és
vad szívünkben minden vérzés,
bíbor-csermely elapad,
átkos ének elakad.
Mosolygása édes ünnep:
rávilágít minden bûnnek
gyökerére: mint kitûnnek
este mint a csillagok,
hogyha holdjuk fölragyog.
Megvigasztal, fölmagasztal,
illatos lesz lámpa, asztal,
megtelünk a szent malaszttal,
és elalszunk édesen,
csoda-csoda csendesen...

28. Anyai szó

(Erdélyi József)

Vertük a fecskefészkeket,
az istálló eresz alatt,
kínoztuk és csaptuk a földhöz
a kopasz fecskefiakat.
Nem hatottak meg a kifosztott
madarak sikongásai, -
játszottunk... Van-e különb játék,
mint életekkel játszani?...
Egy kisfecskét én hazavittem,
hogy anyámnak megmutatom –
A szívemet cseréltem el
azon a végzetes napon,
az én ártatlanul kegyetlen,
öldöklõ gyermekszívemet...
Anyám is jobban tette volna,
ha nem szült volna engemet!
Nem bántott, csak azt mondta, hogy
a fecske Isten madara,
s aki bántja, azt megveri
az Isten tüzes ostora.
Azt kérdezte: hogy esne nékem,
ha megfogna egy óriás,
s kitépné a két kezemet,
mikor nem is volnék hibás?...
Tanyasi játszótársaimnak
elmondtam: mit mondott anyám,
de félrelöktek. Nem fogott
rajtuk a jámbor tudomány.
Magam is maradtam, kis tudós,
egy játékommal kevesebb,
két kezem tisztább, mint a másé,
de a két szemem könnyesebb...
Miért is tanított jóra, szépre?
Miért nem mondta, hogy öld, csak öld,
ne sajnáld a kicsit, a gyengét,
mert az erõseké s Föld,
kiknek szívében nincs bûnbánat,
se irgalom, se kegyelem!...
Fegyverrel bírják a világot,
és énnekem nincs fegyverem.

Nincs fegyverem más, csak a szó,
és nem hallgat rám a világ,
nem hallja meg, hogy sikoltoznak
fiaik után az anyák.
Nem hallja, hogy siratja rablott
szerelmes a szerelmesét, -
egy neveletlen, óriás,
vad gyermek az emberiség.
Ki fékezi meg ezt a játszó,
gyilkos óriásgyermeket?
Ki fogja égi tudományra
a durva népvezéreket? –
Anyai szó! Angyali szózat,
isteni fegyver, tüzesen
szállj szívrõl szívre, szájról szájra,
se is némulj el sohasem!...

29. Anyád

(Falu Tamás)
 
Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,
minden pillanatban gondolt o reád.
Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt,
félre tolt az útból, s elé o feküdt.
Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,
ha fáztál, a lelkét terítette rád.
Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd,
simogatta sebed, sírta könnyeid.
Hogyha megbántottad – mért bántottad õt?
Nem sírt õ sohasem a szemed elõtt.
Nem hangzott ajkáról soha-soha vád,
akihez rossz voltál, az volt az anyád.

30. Anyád szemében

(Kiss Jenõ)

Anyád szemében
ott a nap;
sugarai rád hullanak,
hogy nõj te szépen.
Anyád szemében
ott a hold,
beteg, ha voltál, rád hajolt
a lázas éjben.
Anyád szemében
ott a víz;
a könny, ha utad félre visz,
jaj! baj ne érjen...
Anyád szemében
ott a tûz:
ha csüggednél, szívedbe tûz,
lobogjon, égjen!

31. Fekete kenyér

Petõfi Sándor

Miért aggódol, lelkem jó anyám?
Hogy kenyeretek barna, emiatt?
Hisz meglehet, ha nincs idehaza,
tán fehérebb kenyérrel él fiad?
De semmi az! Csak add elém, anyám,
bármilyen barna is az a kenyér!
Itthon sokkal jobb ízû énnékem
a fekete, mint máshol a fehér!

32. A királyfi három bánata

(Mécs László)

Amikor születtem, nem jeleztek nagyot
messiás-mutató különös csillagok,
csak az anyám tudta, hogy királyi vagyok.
A többiek láttak egy síró porontyot,
de anyám úgy rakta rám a pólyarongyot,
mintha babusgatná a szép napkorongot.
Maga adta nékem édessége teljét,
úgy ajándékozta anyasága tejét,
hogy egyszer földnek bennem kedve teljék.
Isten tudja, honnan, palástot kerített,
aranyos palástot vállamra terített,
fejem fölé égszín mosolygást derített.
Ma is úgy foltozza ingemet, ruhámat,
ma is úgy szolgál ki, fõzi vacsorámat,
mint királyi ember királyi urának.
Amerre én jártam, kövek énekeltek,
mert az édesanyám izent a köveknek,
szíve ment elõttem elõre követnek.
Amíg o van, vígan élném a világom,
nem hiányzik nekem semmi a világon,
három bánat teszi boldogtalanságom.
Az egyik bánatom: mért nem tudja látni
egymást a sok ember, a sok-sok királyfi,
úgy, ahogy az anyjuk tudja õket látni?
A másik bánatom: hogyha o majd holtan
fekszik a föld alatt virággá foszoltan,
senki se tudja majd, hogy királyfi voltam.
Hogyha minden csillag csupa gyémánt volna,
minden tavaszi rügy legtisztább gyöngy volna:
kamatnak is kevés, nagyon kevés volna.
Hogyha minden folyó lelkemen átfolyna
s ezer hála-malom csak zsoltárt mormolna,
az én köszönetem így is kevés volna.
Hogyha a föld minden színmézét átadom,
az o édességét meg nem hálálhatom,
ez az én bánatom, harmadik bánatom.

33. Az anyák
 
(Szabó Lõrincz)

Csak egy voltak kivétel, az Anyák
Szentek és ápolónõk: a csodát,
a jelenést láttam bennük. A nagy
odaadást, az aggodalmakat,
a virrasztást, a könnyet, s mind, amit
a no szenved, ha otthon dolgozik,
a gondviselést. Hogy testileg mi a
férj, feleség s a család viszonya,
nem sejtettem-kutattam. Valami,
éreztem, elõre elrendeli,
ki hol álljon, mi legyen, öröme,
bánata mennyi, milyen gyermeke,
és ezen változtatni nem lehet.
A férfi maga küzdi ki szerepét,
a nõk az eleve elrendelés:
ok a béke, a jóság, puhaság a földön, a föltétlen szeretet...
Anyám, nyújtsd felém, öreg kezedet.
 
34. Jó anyámnak

Jó anyámnak két kezére
Csókjaimat hintem én,
Ezzel a két dolgos kézzel,
Áldd az Isten amíg él,
Jó anyámnak két kezét,
Álld meg Isten jó szívét,
Két kezét, jó szívét,
Áldd meg Isten amíg él,
Amíg él.
Ez a két kéz estenként
Hogyha gond, bú, baj elér,
Elsimítja homlokodról
A búbánat fellegét.
Jó anyámnak két kezét,
Áldd meg Isten jó szívét.
Két kezét, jó szívét,
Álld meg Isten amíg él,
Amíg él.

35. Édesanyám

Sebesen száll a felhõ az égen
Nem láttalak édesanyám régen.
Ha én szállni mint a felhõ tudnék,
Édesanyám csak tehozzád szállnék.
Tavasz lesz már, a hó kezd elmenni,
Be szeretnék kék ibolya lenni.
Kivirítnék az anyám kertjében,
Hadd tûzne fel dobogó keblére.
Sem felhõ, sem ibolya nem vagyok,
Elhagyatott árva gyermek vagyok,
Messze van az édesanyám gáza,
Csak búsulok, sóhajtok utána.

36. Szófogadás
 
Figyeljél mindenkor
Szülõid szavára,
Apádnak, anyádnak
A jó tanácsára.
A szófogadatlan
Egyszer majd megbánja:
Miért nem hallgatott
Szülõi szavára.
Anyai szív
Van-e olyan drágaköve a világnak
Amilyen a szíve az édesanyának?
Ér-e annyit annak hideg ragyogása
Mint az édesanya szelíd mosolygása?
Senkinek sem lehet olyan drágagyöngye,
Mint az édesanya értünk hulló könnye.
Mint az édesanyánk féltõ, óvó karja,
Mely testünket, lelkünket védõn betakarja.

37. Este

Mielõtt nyugodni mennél
Imádkozzál gyermekem. 
így szól jó anyám szelíden
minden este énekem.
Imám elvégezve szépen
Jó anyám megdicsér,
Homlokomra adja csókját
És aztán nyugodni tér.
De én nem, én kezeim még
Jobban összekulcsolom,
S hálás szívvel jó anyámért
Istenhez imádkozom.

38. Az édesanya

Nincsen a gyermeknek
Olyan erõs vára,
Mint mikor az anyja
Õt karjaiba zárja.
Nincsen õrzõbb angyal
Az édesanyánál,
Éberebb csillag sincs
Szeme sugaránál.
Nincs is annyi áldás
Amennyi sok lenne,
Amennyit az anya
Meg ne érdemelne.

39. Köszöntõ

Egy kis verset súgott nekem
A szeretõ szívecském,
Megtanultam s el is mondom
Édesanyák ünnepén.
Reggel imám azzal kezdem,
Este azzal végzem,
Az én édes jó anyámat
Áldd meg s tartsd meg Istenem.

40. Anyám kinéz az ablakon

(Tompa László)

Anyám reggelenként
Ablakán kinéz: 
fagyott, jól felöltözz
lelkem, ha kimész.
Máskor szól: no lám, hogy
Átsütött a nyár,
Nehogy kigyúltan
Hideget igyál.
Mindig így figyel rám,
Törõdik velem.
Most ne legyek lassú,
Most ne hirtelen.
S teszi ezt, mióta
Megszülettem én,
És folytatja most is
Ameddig csak él.
Mert a lelkem o
Velem van itt is.
Anyagondja rajtam,
Varázsing és pajzs.

41. Ima

Köszönöm, hogy teremtettél
Az anyaméhben is ismertél,
Csillagok fényénél formáltál
Szeretõ Atyámmá igazultál.
Köszönöm, hogy gondot viseltél
Éveimhez jót reméltél
Szívembe ültettél rendet
Örökzöld hömpölygõ csendet.
Köszönöm, hogy hozzám szóltál
Igéden át rám találtál,
Szememben tornyot emeltél
Tûz-lángú ostorral szerettél.
S köszönöm, hogy éjt is adtál
Sebeimre felhõt raktál,
S míg vánszorogtam kebleden át
Rám lehelted a hold bánatát.
 
42. A mi édesanyánk
 
A mi édesanyánk drága szent egy asszony
Nem az volt a sorsa, hogy rózsát fakasszon,
Mert bizony az élet nem nagyon kímélte
A gondot, a sok bajt végtõl végig élte.
A mi édesanyánk drága szent egy asszony,
Emléke is elég, hogy könnyet fakasszon,
Hej, virrasztott nehéz éjszakákon értünk,
Amikor a láztól majd hogy el nem égtünk.
Fáradt behunyt szemmel hányszor elgondolom:
Mi, kiket felnevelt ezer gondon, bajon,
Tudunk-e valaha hálásak is lenni,
Tudunk-e valamit ezért neki tenni?
Mert apró ajándék, virágcsokor, ékszer,
Amit egy-egy gyermek ad neki elégszer,
Mind nem viszonozza, amit áldozott ránk,
Ezért szent a mi édesanyánk.

43. Anyám
 
Anyám könnye fürösztgetett
Ha az élet beszennyezett.
Az öröme napsugár volt,
Rajta volt az egész égbolt.
Az o nyelve, anyanyelvem,
Az én élõ örökségem,
Édesanyám én szeretlek,
S ma is szívbõl köszöntelek.

44. Kisbaconi temetõben

(Benedek Elek)

Kisbaconi temetõben
Most van a nap lemenõben,
Ráverõdik a sugára
Jó szüleim sírhalmára.
Egykor, régen haj de féltem,
Ha temetõbe léptem,
Vége már a félelemnek,
„Nagyapóék" ott pihennek.
Testem, lelkem hogyha fáradt,
Ide jönni érzek vágyat,
Ide jövök este, reggel,
S beszélek az öregekkel.
Elmondom, hogy bárhol járok
Mindenütt gondolok rájok,
Hálás szívvel, könnyes szemmel,
Gyermeki szent szeretettel.
Hogy mit írtam sok-sok könyvben,
Tõlük kaptam mind örökbe,
S ha szívemben van szeretet
Ez az ok szívükbõl eredt.
A forrását minden jónak
Köszönhetem „Nagyapónak",
Nagyapónak és párjának,
Az én édes nagyanyámnak.
Óh, áldott föld, szent sírhalom,
Szálljon reád csend, nyugalom,
S hogyha pályám megfutottam
Én is itten nyugodhassam.

45. Az én édesanyám
 
Az én édesanyám
Galamblelkû asszony,
Életfáján Isten
Sok rózsát fakasszon.
Sugaras a lelke
S a szíve nemesfém
Ez drága színarany
Az meg szelíd napfény.
Megszokott imáját
Mikor mondogatja
Az égben is értem
Jár a gondolatja.
Én édes jó anyámnak
Földön párja nincsen
Nagy szeretetéért
Mind a két kezével
Áldja meg az Isten.

46. Áldd meg Isten
 
Ki az, aki ápol
Születésem óta,
Testemet, lelkemet
A bajtól is óvja?
Ki tanított engem
Isten szent nevére,
S ha baj vagy bánat ér,
Ki ölel szívére? 
Könnyes lesz a szemem,
Ha róla beszélek,
Az én édesanyám
Ez az áldott lélek.
És szívemnek nincs szebb
Kívánsága, vágya
Csakhogy õt az Isten
Ezerszer megáldja.

47. Az édesanya

(Takács Irén)

Ha beteg vagy, fáradt,
És ha gyötör a bánat,
Betakar, vigasztal,
Megveti az ágyad.
Szeresd ezért nagyon
Az édesanyádat!
Sokszor bizony rossz vagy,
Talán nem is láttad
Mikor a két szemén
Könnyek vontak fátylat.
Tiszteld ezért nagyon
Az édesanyádat!
Õ mindig gondol rád,
Megvarrja a ruhád,
Egész nap dolgozik,
Késõ estig fárad.
Tiszteld, szeresd ezért
Az édesanyádat!
Gondolj mindig arra,
Hogy a legdrágábbat
Addig kell szeretni,
Míg melletted állhat.
Tiszteld, szeresd ezért
Az édesanyádat! 

48 Gyermeki köszöntõ
 
A hóvirág fehér csillag,
Vele a tavasz kacsingat,
Kék csillag az ibolya,
O a tavasz mosolya. 
Ahány virág van a réten,
Számlálj te is annyit évben,
S mint a virág maradj vidám
És fiatal, édesanyám!
Állj meg vándor!
Légy akárhol,
Tartsál velünk,
Anyákat köszöntjük
Életükre áldást kérünk,
Kiket úgy szeretünk.
Isten adjon minden jót,
Meghallgatva a gyermeki szót:
Éltesse az anyákat,
Fogadják a hálánkat.

49. Édesanyám névnapjára

(Dsida Jenõ)

Drága jó Mamuskám,
Nyár van a világon,
Nap süt le a földre
Madár szól az ágon.
Szívünk világában
Szintén meleg nyár van
Szeretetnek napja
Fürdeti sugárban.
Tele van a szívünk
Szép madárénekkel
Légy megáldva hosszú
És boldog élettel!

50. Édesanyám

Ha mosolygó arcod nézem,
Hogyha forró csókod érzem,
Tudom szeretsz édesanyám,
Szeretlek én is igazán.
Ég felé száll imádságom,
Ami jó van a világon,
Amit remél, kíván szíved,
A jó Isten mind adja meg.
Legyen örömökkel telve
Életednek minden perce.

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat