--------------------------------------------------
Tombol a rohadék-sunyi koronavírus,
miatta elmarad megannyi fontos rítus.
A mamókákat és a papókákat féltjük,
életünket mi is kurtán-furcsán éljük.
Ne menj, ne zizegj, maradj otthon,
a közösségiben egyfolytában ontom.
Nem buta tanács, hogy vigyázzunk egymásra,
hogy nyáron szalonnát húzhassunk a nyársra.
-----------------------------------------------------------
Tilos kijárni, bezárt az ajtó,
Koronavírusról kürtöl a sajtó.
Üres a bolt és kong a patika,
C vitaminra nekem miből telik ma?
Ülök egy széken, gondom az égen,
Elnyeli lassan a keserű ében.
Nyúlik a nap is, minthogyha húznák,
Órák folynak össze, mutatók - kuszák.
Mit is szoktam ilyenkor csinálni?
Dolgozom. És mégis van időm várni.
Túl sok az időm, elapadhatna,
Mindenkor sekély forrása, csak nem ma.
Hol van mindenki? Ők mit csinálnak?
Az nem lehet, hogy csak engem lep bánat.
Rég fordult elő, hogy másba botlom,
Tárt karokkal vár a személyes poklom.
Érzem, egyre mélyebbre zuhanok,
Saját időmben még nyomot sem hagyok.
Mi történt velem? Nem vagyok beteg.
Önnön gondjaimtól, mondd... ki menthet meg?
--------------------------------------------------------
A szorongás érzékelhető
Mindenki félti életét
Mi lesz az idős emberekkel
Terjed a vírus szerteszét
Változott a szemléletmód
Más a fontossági sorrend
Százak lettek munkanélkülivé
Az utcákon puszta szélcsend
Hol van az Isten ó mondd nékem
Könyörül-e rajtunk
Bánjuk meg összes bűnünket
Elér-e hozzá könyörgő hangunk?
Most fontos az összetartás
Tartsuk be a szabályokat
Óvjuk idős szeretteink
Segítsük a családokat!
----------------------------------------------------------
Nem fejemen díszeleg,
sorsunknak nem hízeleg,
egy emberiség virtusa,
korunk halálos vírusa.
"Maradj otthon!" -mondják,
a feszültséget nem oldják
azok a tények,
melyek minket világszerte érnek.
Az emberiség lelassít és vár,
az elveszett időért kár,
mégis ez a legfontosabb,
marad otthon, ki okosabb.
Virrad még ránk szép hajnal,
az Angyal áll kezében karddal,
nem hagy cserben minket,
s nem ver közénk éket.
Szép holnap, ha eljön egyszer,
táncolsz majd, vagy fűben fekszel,
újra tanulhatunk élni,
megbecsülni és remélni!
------------------------------------------------------
Sínlődik az emberiség,
A föld egy nagy betegház,
Mindegyre pusztít a láz,
S már egy egész ország esék
Áldozatául,
És több elájul;
S ki mondja meg:
Hol ébrednek föl majd e nemzetek,
Ezen-e vagy a másvilágon,
Muló-e vagy örök az álom? –
De ím a bajnak közepette
Fiait az ég el nem feledte,
Megszána minket nagy fájdalmainkban,
Orvost küld hozzánk, és ez útban is van,
És már maholnap meg is érkezik,
Midőn hóhérink észre sem veszik. –
Tiéd minden dal, minden hang,
Melyet kezemben ád a lant,
Te lelkesítesz engemet,
Tenéked ontom én könyűimet,
Én tégedet köszöntelek,
Te a beteg
Emberiségnek orvosa, jövendő!
Petőfi Sándor
------------------------------------------------------