Anyák napi idézetek
Adhat Isten néked kincset, gazdagságot,
Rubintokat és gyémántot, márvány palotát,
Adhat pénzt, ragyoghat rajtad drága ékszer,
Csak egyet nem adhat kétszer,
Édes jó anyát.
Honthy Hanna
S épp ma van lám neved napja,
hát igy üld meg, mosogatva?
Édesanyám, mit segitsek,
hogy ne fáradj, légy mind frissebb?
Megtennék én mindent érted,
minden gondtól kimélnélek.
Hogy vidáman élj sokáig,
s ifjan lásd meg unokáid.
Létay Lajos
Csodálatos az, amit egy nő megbír! – Egy nő, aki anya; – egy anya, aki szeret.
Jókai Mór
Hogyha most tanulnék írni,
és ha megint tudnék sírni,
talán megfogadnám jó anyám szavát.
Gemini
Te minden erőnél erősebb erő: anyai szeretet! Te emberi testbe öltözött napfény! Te Isten szívéből leszállott szent láng, haláltól nem félő, erős gyöngeség!
Gárdonyi Géza
Anyámnak nem gyújtottam gyertyát. A fényt nem lehet megvilágítani.
Szabó Magda
Szeretetük átlát a hegyeken, hétmérföldes csizmával lépked a szeretetük, s egy léghajót elkormányoznak a szeretet erejével, ha rajta utazik gyermekük.
Örkény István
Valaki egy széket tolt oda, és ő leült a székre. És arra gondolt: le kellene festeni mamikát. És arra gondolt: lefestettem az életben száz és száz asszonyt, de mamikát soha. Miért? Miért, hogy éppen a legkedvesebbet, a legszebbet nem? Miért? Az ember annyi mindenre gondol az életben, csak arra nem, ami fontos. Az ember képeket fest, mindenről, mindenkiről, csak éppen arról nem, aki a legtöbb, aki a legfontosabb, aki a legszebb. Miért?
Wass Albert
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat!
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel.
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad.
Köszönöm, Istenem az édesanyámat.
Dsida Jenő
Mert mindenik tükör volt,
Ahonnan láthatám:
Hogy a földön nekem van
Legszeretőbb anyám!
Petőfi Sándor
Egész úton - hazafelé -
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.
Petőfi Sándor
Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.
Donászy Magda
Csak látni akarlak,
Anyu, fényes csillag,
látni, ahogy jössz, jössz,
mindig jössz, ha hívlak.
Látni sietséged,
angyal szelídséged,
odabújni hozzád,
megölelni téged.
Nadányi Zoltán
Ahány levél lengedez
szél ringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon.
Móra Ferenc
Ó ha csillag volnék
Kerek égen,
Csorogna a földre
Sárga fényem-
Jaj, de onnan
Vissza sose járnék,
Anyám nélkül
Mindig sírdogálnék.
Weöres Sándor
7
Ki emel, ki emel,
ringat engemet?
kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet...
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül, és ott ülök
az ölében én.
Zelk Zoltán
Édesanyám, mit segitsek,
hogy ne fáradj, légy mind frissebb?
Megtennék én mindent érted,
minden gondtól kimélnélek.
Hogy vidáman élj sokáig,
s ifjan lásd meg unokáid.
Létay Lajos
Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó-
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.
Ágh István
Áldott kezeddel símogatsz meg,
Anyám.
Intő szavad még mintha hallanám,
Míg rám borulsz
S áldott kezeddel símogatsz meg.
A régi intést elfeledtem,
Anyám.
Azért zúdult annyi vihar reám;
Úgy összetört...
A régi intést elfeledtem.
Ady Endre
Ha anya vagy, sohasem maradsz igazán egyedül a gondolataidban. Egy anya mindig kétszer gondolkodik: egyszer önmagáért, másodszor a gyermekéért.
Sophia Loren
Ady Endre: Anyám és én
Sötét haja szikrákat szórt,
Dió-szeme lángban égett,
Csípõje ringott, a büszke
Kreol-arca vakított.
Szeme, vágya, eper-ajka,
Szíve, csókja mindig könnyes.
Ilyen volt a legszebb asszony,
Az én fiatal anyám.
Csak azért volt õ olyan szép,
Hogy õ engem megteremjen,
Hogy õ engem megfoganjon
S aztán jöjjön a pokol.
Bizarr kontyán ült az átok.
Ez az asszony csak azért jött,
Hogy szülje a legbizarabb,
A legszomorubb fiút.
Õ szülje az átok sarját
Erre a bús, magyar földre,
Az új hangú tehetetlent,
Pacsirta-álcás sirályt.
Fénye sincs ma a szemének,
Feketéje a hajának,
Töpörödött, béna asszony
Az én édes jó anyám.
Én kergettem a vénségbe:
Nem jár tõle olyan távol
Senki, mint torz-életével
Az õ szomorú fia.
Ágh István: Virágosat álmodtam
Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétol
napnyugtáig ragyogtál.
Apámért és anyámért (népdal)
Apámért és anyámért,
mit nem cselekedném:
Tengernek a habját
kanállal lemerném.
Tenger fenekibõl
gyöngyszemeket szednék,
Apámnak s anyámnak
gyöngybokrétát kötnék.
Farkas Boglárka: Anyám (részlet)
Szemedben a tûz vidáman lobog
Örök ifjú, s boldog a mosolyod
Lányaid kacaja röpít az égre
Aranyló sugáron a sötét éjbe
József Attila: Anyám
A bögrét két kezébe fogta,
úgy estefelé egy vasárnap
csöndesen elmosolyodott
s ült egy kicsit a félhomályban – –
Kis lábaskában hazahozta
kegyelmeséktõl vacsoráját,
lefeküdtünk és eltünõdtem,
hogy õk egész fazékkal esznek – –
Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónõk korán halnak,
a cipeléstõl reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól – –
S mert hegyvidéknek ott a szennyes!
Idegnyugtató felhõjáték
a gõz s levegõváltozásul
a mosónõnek ott a padlás – –
Látom, megáll a vasalóval.
Törékeny termetét a tõke
megtörte, mindíg keskenyebb lett –
gondoljátok meg, proletárok – –
A mosástól kicsit meggörnyedt,
én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki – –
Kosztolányi Dezsõ: Koporsó és bölcsõ közt (részlet)
Anyám, ha egyszer végre visszatérek
és ott maradok mindörökre nálad.
H ráborulok régi küszöbünkre
s megcsókolom az áldott, õsi fákat
és fáradottan, könnyesen merengve
nézek szemedbe.
Várj akkor engem, mert jövök egy este.
Komjáthy Jenõ: Anyámhoz
Beszélj, anyám! Szavad a szív zenéje,
Szivedbõl szeretet s élet szakad;
Nappalodik a szenvedélyek éje,
Meleg sugárként ömlik szét szavad.
Buzdíts a jóra, ójj a küzdelemben,
Szeretni, hinni ó, taníts meg engem!
Szivedbe Isten lelke költözött...
Áldott vagy te az asszonyok között!
Ragyogjon arcod és ne sírj miattam!
Bár most levert és bús vagyok,
Lesz még idõ - ne félj! - midõn dicsõség
Övedzi majd e büszke homlokot!
Te csak szeress, ne legyen semmi gondod,
Vigasz legyen szavad, bár feddve mondod
És drága könnyeiddel öntözöd!...
Áldott vagy te az asszonyok között!
Tenszíved az, mi téged fölmagasztal,
Virágok nyílnak lábaid nyomán,
Termõ rügyet bocsát a sziklapadmaly,
Amerre jársz mint égi látomány:
S hol szebb világok tiszta üdve támad,
Te oda szállsz. Kivívtad koronádat,
Körötted minden fénybe öltözött...
Áldott vagy te az asszonyok között!
Üdvöz légy, jó anyám! Malaszttal teljes
Szivedhez járul boldogan fiad.
Szivem remeg, mert üdvössége teljes,
Szivem zokog, de az öröm miatt.
Ó, mert áldás nõ az áldás helyén:
Áldott vagyok, méhed gyümölcse, én!
Várnak reánk nem ismert gyönyörök...
Áldott vagy te az asszonyok között!
Petõfi Sándor: Anyám tyúkja
Ej, mi a kõ! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!
Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodácsol,
S nem verik ki a szobából.
Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsûlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szûkében az anyám. –
Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberûl szolgáltál,
Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba'...
Anyám egyetlen jószága.
Petõfi Sándor: Füstbement terv
Egész uton - hazafelé -
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
Mit mondok majd elõször is
Kedvest, szépet neki?
Midõn, mely bölcsõm ringatá,
A kart terjeszti ki.
S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idõ,
Bár a szekér szaladt.
S a kis szobába toppanék...
Röpûlt felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.
Szenes Iván – Gábor S. Pál: Úgy szeretném meghálálni…(dal)
Úgy szeretném meghálálni,
Két kezemmel megszolgálni azt,
Hogy felnevelt, dédelgetett erõ felett.
Légy, ezentúl mindig boldog,
Míg én élek nincs több gondod,
Én vigyázok rád, már ezután...
Úgy szeretném meghálálni,
Vagy legalább megpróbálni mind,
Mind azt a jót, mit értem tett az én anyám.
Úgy szeretném meghálálni
Két kezemmel megszolgálni azt,
Hogy felnevelt, dédelgetett erõ felett.
Légy ezentúl mindig boldog,
Míg én élek nincs több gondod,
Én vigyázok rád, már ezután...
Ref.: Úgy szeretném meghálálni
Vagy, legalább megpróbálni mind,
Mind azt a jót, mit értem tett az én anyám.
Anyámnak
Már betemettek az évek,
mint vadvirágot futó homok,
csak a simogatások élnek,
s néha még álmodok.
Álmom érett, mint a téli alma
amit sosem szerettél anyám!
s olyan a lelkem havazott nyugalma,
mint a tied volt élted alkonyán.
Már én is tudom, amit te tudtál!
Keserű tudás ez édesanyám!
Tudom, pedig nem is tanítottál,
de ért gyümölccsel megrakott a fám.
Most tudnék már a kezedre hajolni,
s úgy csókolni meg ahogy nem lehet,
szép fehér lábadhoz omolni,
de úgy, hogy ne lásd meg a könnyeket.
Már megtudhatod,jól elvert az élet!
Rossz gyerek volt a te lányod anyám!
Alighogy vége lett a mesédnek,
fehér menyasszony lett a lány!
Tanult sírni, életet adni,
másokért élni értetlen vakon,
tanult kínlódva sírva álmodozni,
s megérni, egy keserű hajnalon.
Mindezt a szépet neked köszönöm,
mert a lét ha szenvedünk is csodás!
Örök érték egy parányi öröm,
s boldogító lesz majd az álmodás!
Aludj nyugodtan!
Rossz gyermeked tudja,
melyik út az amelyik helyes,
s azt is hogy rövid már az útja,
ahol találkozik veled.
Magyar Gyuláné
Ágh István: Virágosat álmodtam
Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó-
virág voltam álmomban,
édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.
Vass-Várkonyi: Piros rózsa, fehér rózsa
Piros rózsa, fehér rózsa
egy csokorba összefogva,
karjaimban alig fér el,
alig győzöm öleléssel.
Vedd el tőlem, édesanyám,
harmat csillag bársony szirmán.
Nap csókolta, szél ringatta,
kicsi lányod szívből adja.
Létay Lajos: Édesanyámnak
Ha csak egy virág volna,
én azt is megkeresném.
Ha csak egy csillag gyúlna,
fényét idevezetném.
Ha csak egy madár szólna,
megtanulnék hangján.
Ami csak szép s jó volna,
édesanyámnak adnám.
Weöres Sándor: Buba éneke
Ó ha cinke volnék,
útra kelnék, hömpölygő sugárban
énekelnék -
minden este
morzsára, búzára
visszaszállnék
anyám ablakára.
Ó ha szellő volnék,
mindig fújnék,
minden bő kabátba
belebújnék -
nyári éjen
fehér holdsütésban
elcsitulnék
jó anyám ölében.
Ó ha csillag volnék,
kerek égen,
csorogna a földre
sárga fényem -
jaj, de onnan
vissza sose járnék,
anyám nélkül
mindig sírdogálnék.
Pákolitz István: Anyámnak
Hogyha virág lennék,
ölelnék jó illattal;
Hogyha madár lennék,
dicsérnélek zengő dallal;
hogyha mennybolt lennék,
aranynappal, ezüstholddal,
beragyognám életedet csillagokkal.
Virág vagyok: ékes
piros szirmú, gyönge rózsaág;
madár vagyok: fényes
dalt fütyülő csöpp rigócskád;
eged is: szépséges
aranynappal, ezüstholddal,
beragyogom életedet csillagokkal.
Iványi Mária: Nagyanyónak
Halkan, puhán
Szirom pereg
Simogatja
Öreg kezed.
Piros szegfű
Halvány rózsa
Téged köszönt
Nagyanyóka.
Tordon Ákos: Anyák napi mondóka
Anyukám, anyukám, találd ki,
Hogy az én nagy kincsem ugyan ki?
Ki más is lehetne, ha nem te.
Ültess hát, gyorsan az öledbe.
Anyák napja
Köszöntő
Már megjöttünk ez helyre,
anyák köszöntésére,
anyám, légy reménységben,
köszöntelek egészségben.
Gyöngyharmatos hajnalba
kivirult a hajnalka,
szép kivirult hajnalkák,
köszöntsétek jó anyát.
Amennyi a zöld fűszál,
égen ahány csillag jár,
májusban a szép virág:
annyi áldás szálljon rád.
Ahány csepp a tengerben,
annyi hála szívünkben,
gyermekeid hő szavát
hallgasd meg ma jó anyánk.
Anyák napjára
Úgy repültem, mint a madár!
Pedig szárnyam sincsen.
Virágot is hoztam Neked!
Pedig kertem sincsen.
A szeretet az én szárnyam
Szívem az én kertem.
Anyák napján köszöntelek,
Édesanyám, lelkem!
Válogatás Donászy Magda verseiből
Anyák napján
Tavaszodik, kis kertemben
kinyílik a tulipán.
Ragyognak a harmatcseppek
anyák napja hajnalán.
Kinyílott a bazsarózsa,
kék nefelejcs, tulipán,
neked adom anyák napján,
édes-kedves anyukám.
Nagyanyónak
Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
ödakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek üta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.
Anyáknapja van ma
Üres a kis csóka fészek
Egy májusi reggel.
Az öt vidám csókagyerek
Tán világgá ment el.
Csóka mama szívdobogva
Keresgette oket,
De nem látták sem a nyuszik,
Sem a fürge ozek.
Jönnek! Szólt a kakukk,
Li a legmesszebbre látott,
Kis csőrében mindegyik hoz
Egy-egy szál virágot
Hol voltatok? Szólt az anyjuk,
S megcsuklik a hangja.
Neked hoztnk virágot,
Mert ma van anyák napja.
Móra Ferenc
Anyának
Álmomban az éjszaka
aranykertben jártam.
Aranykertben aranyfán
aranyrigót láttam.
Aranyrigó énekét
a szívembe zártam.
Ahány levél lengedez
szélringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon.
Zelk Zoltán
Este jó, este jó
Este jó, este jó
este mégis jó.
Apa mosdik, anya foz,
együtt lenni jó.
Ég a tuz, a fazék
víznótát fütyül
bogárkarika forog
a lámpa körül.
A táncuk karikás,
mint a koszorú,
meg is ha ehy kis bogár:
mégse szomorú.
Lassu tánc, lassu tánc
táncol a plafon,
el is érem már talán,
olyan alacsony.
De az ágy, meg a szék
messzire szalad,
mint a füst, elszállnak a
fekete falak.
Nem félek, de azért
sírni akarok,
szállok én is mint a füst,
mert könnyű vagyok...
Ki emel, ki emel
ringat emgemet?
kinyitnám még a szemem,
de már nem lehet....
Elolvadt a világ,
de a közepén
anya ül és ott ülök
az ölében én.