Soniboy honlapjára tévedtel!

Ballagás

Ballag már a vén diák 
Itt hagyja az iskolát 
Elbúcsúzik tőletek 
Megy tovább 

Ballag már a diák 
Ott hagyja az általános iskolát 
Kezdődik egy másik élet, 
Mi már nehezebb lesz. 

De bármilyen akadályt 
Gördítsen eléd az élet 
Megfontoltan, okosan tedd azt helyre. 

Bár elballagtál, 
Másik suliba kerülsz, 
Mi nem lesz könnyű, 
De mindig lesznek barátok 
Kik felvidítanak egy rossz nap után. 

Most ballagtál 
S mielőtt másik sulit kezdenél 
Töltsd szépen nyaradat, 
Mert egy nehéz út az, min most elindulhatsz 
  Sándor Viola

Domokos napra

Midőn szüleid és mind akik szeretünk 
Nyájas köszöntéssel tehozzád sietünk; 
Midőn kedvedért a - bár hiános - család 
Vígan ülte körül innepi asztalát: 
Kedves fiú, hát én mit adjak most neked? 
Egy édes csemegét: hizelgő éneket?... 

Nem! azt én nem adok, te sem várod, hiszem. 
Gaz, ki a Múzsáknak hamis tömjént viszen. 
Szégyen a lantra, mely költött érdem által 
Meggyaláztatni és gyalázni nem átall; 
Minél édesb, annál émelygősb csemege - 
Annál undoritóbb, minél szebb éneke. 

Zengjem érdemeid? oh, azok lehetnek: 
Állasz még küszöbén ifjú életednek; 
Előtted a küzdés, előtted a pálya, 
Az erőtlen csügged, az erős megállja. 
És tudod: az erő micsoda? - Akarat, 
Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat. 

Áldjad a jó Istent, ki megálda téged, 
Adván őreidül szerető szüléket, 
Adván eszközöket, elhárítni pályád 
-Annyi más futónak nehéz - akadályát. 
Áldjad Istent, hanem óvakodj`, amivel 
Ő álda meg, saját érdemül róni fel. 

Nemes önbizalom, de ne az önhittség, 
Rúgói lelkedet nagy célra feszítsék: 
Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, 
Ember lenni mindég, minden körülményben. 
Serdülj, kedves ifju... poharam cseng érted! - 
Légy ember, ha majdan azt az időt éred. 

Szeressed hazádat... Oh, a honszerelem 
Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen. 
Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat: 
Magadban keressed az édes jutalmat. 
Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei: 
Keresztje elég van, - de maga viseli. 

Vess számot erőddel s legjavát, amelyet, 
Leghasznosbnak itélsz, hazádnak szenteljed. 
Vagyon sok szüksége, sok fogyatkozása: 
Bárhol állj, csak tőled előmentét lássa. 
Serdülj, kedves ifju - habzó kelyhem dagad - 
A haza igényel munkás, hű fiakat. 

S ha talán, az érzés tengeréhez jutva, 
Néked a szelíd lant tisztessége jutna: 
Hass! buzdíts! egyesíts! hogy osztály ne légyen 
Köztünk, hol magyar szó, honfiérzet - szégyen. 
Virág a költészet... egy nép irodalma: 
De ha nem virágzik, nem is terem a fa. 

Ha pedig a tettdús férfikor elhíván 
A lanttól, komolyabb munkásságot kíván: 
Ne feledd, mily gyönge ama virág bokra, 
Van szüksége közös ápoló karokra. 
Serdülj, kedves ifju - még egyszer a kelyhet! - 
Nőj eléggé nagyra - betölteni helyed! 
  Arany János
(1851 augusztus 4.)

-----------------------------------------------------------------------------------------

Üzenet egykori iskolámba

Június volt s ujjongtunk, nincs tovább,
Most gyertek szabad mellű örömök
S pusztuljatok bilincses iskolák.

De elcsitult a jókedv-förgeteg
S helyére ült a döbbent némaság:
Köröttünk már az Élet csörtetett.

Óh, ifjui, szent megjózanodás,
Komoly, nagy fény, hős férfiú-szerep,
Emléketek ma is milyen csodás.

Hős harc az Élet és megélni szép,
Ha hozzáedzik tüzes szív-kohók
Ifjú vitézlők lengeteg szivét.

Ha élet zengi be az iskolát,
Az élet is derűs iskola lesz.
S szent frigyüket így folytatják tovább.

Én iskolám, köszönöm most neked,
Hogy az eljött élet-csaták között
Volt mindig hozzám víg üzeneted.

Tápláltad tovább bennem az erőt,
Szeretni az embert és küzdeni
S hűn állni meg Isten s ember előtt.

Június van s nagyon magam vagyok
S kisértenek élt éltem árnyai
S az elbocsátó iskola-padok.

S én, vén diák, szívem fölemelem
S így üdvözlöm a mindig újakat:
Föl, föl, fiúk, csak semmi félelem.

Bár zord a harc, megéri a világ,
Ha az ember az marad, ami volt:
Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.
  Ady Endre

----------------------------------------------------------------------------------------

Hajh, gyerekek!...

Hajh, gyerekek, hogyha néha
Pohár mellett elmerengek,
Mind ott vagytok oldalamnál,
Kiket lelkem úgy melenget.
Fölkapom a poharamat,
Koccintanék szépen, sorba, -
Magam vagyok, akkor látom
S égő könnyem hull a borba.

Nagyon szép kis társaság volt.
Egyik léhább, mint a másik.
Átgondolok minden órát
A keserű búcsuzásig...
Mennyi kacaj, mennyi tréfa
Hangzott el a kis szobában,
Nem búsultunk, fülig úsztunk
Borban, sörben, adósságban.

»Ha nincsen pénz, ád az Isten!...«
- És ilyen volt minden elvünk,
Nem gondoltunk soha arra,
Hogy a sorssal harcra keljünk.
Gazdag szívvel, víg kedéllyel
Fittyet hánytunk a világnak,
Ölelkező lelkeink tán
Nem is itt a földön jártak.

Hajh, gyerekek, jó barátok,
Oda szívem reménysége.
Tudom jól: a szép napoknak
Mindörökre vége, vége...
A baráti kedves körből
El kell szállnom, messze szállnom,
Mi marad a drága multból?
- Fájó szív és kínos álom...

De hagyjuk ezt. Nem miközénk
Való ez a méla nóta.
Csakis azért írtam, hogy rám
Emlékezzetek meg róla.
- »Szegény Bandi« - mondjátok majd
»Vajjon merre van az árva« -
- Fujjátok el a nótámat:
»Meghalok én nemsokára...«
  Ady Endre

Menj tovább...


"Ballag már a vén diák... tovább, tovább" 
Mondják sokan. 
Száll az ének, messze száll. 
Megy az élet, meg nem áll. 
...Soha. 

Azt mondják: 
Az út, mit vállalsz csak a tied. 
Nem fogja senki a kezed 
Tanáraid sem figyelik minden lépésedet. 
S az osztályfőnököd sem lesz ott már veled. 

Szüleid óvó tekintete nem figyel 
Szünes-szüntelen. 
Egyedül mész az úton tovább, 
De meg ne állj! 
Csak menj tovább bátran, 
Felszegett fejjel - menj tovább. 

Nem lesz könnyű mindig, 
Hisz az út rögös. 
S néha, ha megbotlassz is, 
De talpra állsz. 
S mész tovább. 

Bár az "utad" csak a tied, 
Egyedül nem leszel soha. 
Hisz ha segítség kell, 
Mindig találsz. 
Mert a szülői ház képe mindig ott lebeg. 
S a régi iskolád is mindig integet. 
Valahányszor csak szükséges 
Ők mind segítenek. 
Most egy új úttal 
Egy új élet kezdetét veszi... 

"Ballag már a vén diák... tovább, tovább" 
Éneklitek sokan. 
Ezt veri vissza minden fal. 
S a régi, kedves iskola el nem feled. 
...Soha. 
  Léhi Magdolna

Ballagó beszéd
Mint virág, úgy nyíltunk ki e négy év alatt, 
S mint szellő elsodortak a búcsú szavak. 
Észrevétlenül vitt tovább a tanulás ára, 
S majd büszkén emlékszünk vissza, az örömmel telt mára. 

Itt állunk most mind, tanárok, diákok, 
Állunk s hallgatunk mint a kinyílt virágok. 
De most mit teszünk?Megállunk vagy megyünk tovább? 
Meghallgatjuk újra tanítóink biztató szavát. 

Visszaemlékszünk az első napjainkra, 
A bukással fenyegető nehéz harcainkra. 
S legvégül a győztesnek látszó, sikeres csatára, 
Arra, hogy mit elértünk nem volt hiába. 

Elindulunk a lépcsőn, mi a valóságba siklik, 
S átlépünk oda, hol újabb kapu nyílik. 
Belépünk, s majd visszapillantunk még egyszer utoljára, 
Hogy büszkén emlékezzünk vissza szeretett iskolánkra. 
  Chmela Szandra

Tanáromtól búcsúzom
E versem búcsúm lenne, 
a négy évet megköszönném vele. 
Köszönöm a tudást, 
a sok biztatást. 
A figyelmeztetést, 
és minden mást. 

Mindig is naiv voltam, 
csak az orrom után futottam, 
s hibáimból okultam eleget. 
Sose feledem el ezeket. 
Köszönöm a sok kirándulást, 
a rengeteg múzeumlátogatást, 
és a történelmi kalandozást. 

Nehéz a búcsú, 
de az út még nagyon hosszú. 
Az időnk kevés, 
emlékül kísér a sok nevetés. 
Az a 4 év sokat ér, 
az öreg diák még visszatér. 
  Pataki Nikolett

Ballagok
Ha mennem kell, hát elmegyek, 
de elviszem a lelkedet. 
A fülemre cseresznyét rakok, 
nagyon-nagyon boldog vagyok. 
A napos oldalon megyek, 
tánclépésben lépdelek, 
a nyakamba koszorút rakok, 
nagyon-nagyon boldog vagyok. 
Ha mennem kell, hát elmegyek, 
de itt hagyom a szívemet, 
s elrejtem a könnyemet. 
A fejembe kalapot rakok. 
Megemelem, s ballagok. 
  Szathmáry József Maryjoz

Ütött az óra
Hosszú kígyózó halálmenet, 
sápadt fehér arcok, 
könnyes szemű népek, a szomorú 
diáksereg. 

Átéltem. Mintha egy fél létet 
szívemből csak úgy, 
elnézést nem kérően 
kitépnének. 

Úgy fáj és úgy éget, 
semmitmondó nélkületek 
minden, mert számomra ti voltatok 
az élet. 
  Kiss Réka

Csak futunk tovább
Csak futunk tovább az élet tengerén, visz 
Tovább szívünk s a bánat jön felénk. 
Elmegyünk innen, a szél sodor tovább, mint hulló falevelet egy őszi éjszakán. 
  Szatmáry Kriszti

Búcsú
Az élet rejtély, 
Melyben mit meg nem leltél, 
mit el vesztesz 
azt észleled. 

Nyolc év vége 
Mindent eltéve 
Búcsúzva tőletek 
Érzem ezt. 

Ballagás napja, 
Két nap múlva. 
Mi érezzük, 
Ez a mi napunk 

Az emlék megmarad 
Mit tőletek kaptam, 
S szívembe zárom 
A gondokat 

Sokat bántottatok 
Mégis maradtatok 
Ha baj volt kitartottatok. 
E pár szóval búcsúzom, 
S drága osztályom itt hagyom. 
  Vida Klaudia

Kopott mosoly
Régi emlékek, régmúlt percek,
fekete-fehér film pereg.
Valósnak hitt álmok, tervek,
de mért fakók az emberek?

Tompa mozdulatok, halk szavak,
megilletődve, csöndben nézem.
Reménnyel teli kék tavak,
sosem leszek már ugyanaz, érzem.

Kopott mosoly ajkamon. Elmúlt.
Tudom, tovább kell lépnem.
Feljön a tó fölé lassan a hold,
megilletődve, csöndben nézem.
  Kálmán Andi

Ballagásomra
Búcsút intek iskolám 
Isten véled! 
Szívünkben megmarad 
Minden perc amit adtál, 
Remek volt, érted. 

De a barátok a szívünkben élnek, 
nem lehet elfelejteni őket évről-évre. 
Emlékük szívünkben marad, 
elfelejteni sosem lehet hamar. 

Utolsó percek, amelyek könnyben vannak, 
Utolsó másodpercek mik sírásban vannak. 
Eljött az idő, mennünk kell, 
Búcsúzunk, talán hamar, talán későn.... 
  Vörös Alexandra

Ég veletek, jó barátok.
Fájdalmas búcsúnak küszöbe feketén csillan előttem. 
Fájdalmas búcsúnak gondolata hasít szívembe. 
S fájdalomnak gyümölcse gördül arcomon, 
Míg küszöbére ér ő is, oh fájdalom. 

Borús emberek sokaságát látom feketén én, 
Borús emberek hitét vallom örökkön én. 
S borús kedvünk gyümölcse gördül arcunkon, 
Míg hideg padlót nem fog, oh fájdalom. 

Fájdalmas búcsúnak küszöbe feketén csillan előttünk, 
Borús felhőkkel kísérve fájdalmas utolsó léptünk. 
Ború s fájdalom gyümölcse gördül arcunkon, 
Mégis mosolyogva egyszerre mondjuk: 
Ég veletek, jó barátok. 
  Bernáth Vivien

Búcsú
Félek a mától, mégis benne élek. 
Félek a holnaptól, mert olyan érhet minket. 
Mosolygok az emlékeken, a múlton, 
A szoros kapcson. 

Nem várom azt a napot, mikor egymás vállára borulva 
Sírunk mind, s elbúcsúznak útjaink majd. 
Mert akarom a régi perceket, a hangos nevetésket. 
Akarom, mert egy egészet alkotva merengünk. 

Egy perc és menni kell utolsó utunkra, 
Mely vissza nem vezet soha. 
Így búcsúzom most tőletek, drága barátaim. 
S arra kérlek titeket: emlékezzetek. 


Emlékezzetek arra, hogy kikből lettünk azokká, 
S hosszú utunkon ki vezetett akárhová. 
  Bernáth Vivien

Útravaló Lillának
Olyan voltál, mint egy játékbaba, 
Szép, formás kis fruska. 
Három éves lehettél talán, 
Mikor úgy neveztél el, Icakám. 

Rajtam maradt ez a név, 
Azóta eltelt néhány év. 
S most itt állsz ballagásod küszöbén, 
Mit is kívánjak neked én. 

Maradj mindig vidám, 
Mert ilyen vagy. 
Légy szorgalmas, 
Hogy elérd célodat. 

Szeress mindenkit, 
Hisz téged is szeretnek, 
Útravalóul, sok sikert 
Minden jót kívánok neked. 
  Nagy Sándorné

Búszúzás
Mindjárt itt az év vége 
elbúcsúzunk iskolánktól, 
tanárainktól és hű barátainktól... 

Elmegyünk innen végleg, 
és lehet, soha többé 
nem lesznek közös vidám percek. 

Itt hagyunk mindent, 
de azt megígérem, 
hogy majd visszatekintek közös múltunkra... 
  Lőrinczy Viktória

Őrangyalunk
Egy angyal, hófehér szárnyakkal, 
Csillagok ragyognak göndör hajában, 
Földi halandókat elbűvöli gyönyörű mosolyával, 
Nélküle bú, s bánat lenne a világban. 
De alá szállt a kék égnek, 
Hogy a tizenkét hercegnőt védje, 
Erejével táplálja mind, 
Beléjük csillámporos reményt hint, 
Velük harcol a gonosz ellen, 
S jövendőbeli múltjuk már csodákkal tele. 
Mindjárt eltűnik, 
De szívükben örökké őrzik, 
S hiszik, hogy valaha, 
Ha csak egy pillanatig, 
De láthatják és megköszönhetik 
A sok jót, s hogy a Földön boldogan élhetnek továbbra is. 
  Papp Edit

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat