Soniboy honlapjára tévedtel!

Nézz, hogy láss a világban !

Halottak napja versek idézetek :




Boszorkány

Vörös a hajam, zöld a szemem 
Fekete macska a védjegyem 
Mindig megnéznek az utcákon 
Mi vagyok számomra nem átok. 

Bájitalokat főzni nem nehéz 
Elérhetem, hogy békává légy 
Vagy, hogy örökké szeress belém 
De én helyembe sose lennél. 

Halloween a kedvenc ünnepem 
Tetőn fogni seprűnyelet 
Szárnyalunk a telihold előtt 
Repülünk a házak fölött 

Egyetlen mi minket vonz 
Ami nálatok már átlagos 
Nem szerethetek egy férfit se 
Különben vége életének 
  Gajdos Csilla




Halottak napjára

A halottaknak megnyugvást és lelki békét! 
Az élőknek megbocsátást és emlékezést! 
Halottaid Téged is a temetőbe siettetnek! 
Ha nem jutsz ki, ne hidd, bárki kinevethet! 

Azért gondolj rájuk, ha ma sem jutnál oda, mégse! 
Gyújts egy gyertyát, bárhol vagy, hogy tövig égjen! 
Tudod, hogy Neked is jobb legyen, Ők azért harcoltak! 
Szomorúság helyett mosoly kerülhessen az arcodra! 

Gondolj szeretteidre is, kik még élnek! 
Kik jóban-rosszban együtt vannak Véled! 
Bár testükkel távol vannak, szívükkel Hozzád érnek! 
Gyújts újabb gyertyát, hogy egy a szeretetért is égjen! 
  Balogh László




Kati

Bamba nép és félrevert harangok, 
kertek alatt járó 
Kati hangját hallod. 

Férfiszag és asszony lesz a lányból, 
sziromkoszorúban 
Kati vele táncol. 

Folyosón ha felsírnak az árvák, 
riadt nevelőnők 
Kati arcát látják. 

Ártatlant ha láttok barna koporsóban, 
utolsót még bennük 
Kati szíve dobban. 
  Dezső Márton




Halottak napján

Hervadó őszi csokorral kezében, 
Nyomasztó, keserű bánattal szívében 
Lépdelt a temető kapuja felé. 
Remegő lábai vonszolták befelé. 

Hűvös volt az idő, akárcsak egy hírvivő, 
Ki hűvös közönnyel hozza a halott hírét, 
Majd részvét és alázat nélkül 
Kíván neki örök békét. 

Üzenet nélküli sárga levelek 
Keresik a feledett, áldott, régi neveket. 
Hervadt virágok, kopaszodó fák, 
Jaj, azok az álmatlanul eltelt éjszakák! 

Elfonnyadt virágcsokrok a szürke köveken, 
Könnycseppek csillognak a síron lévő szövegen. 
Kialudt mécsesek éltetik a Halált, 
Ki akit akart, azt sajnos meg is talált. 

Fából készült, korhadt keresztek 
Hirdetik: Egyszer ti is halottak lesztek! 
Buta és hiú koszorúk kérdik: 
Emberek, miért vagytok szomorúk? 

Szunnyadó lelkek hangja dalra kél. 
Vagy csak zörög a szélben a sok levél? 
Melyek felhalmozódtak a sírok tövénél, 
Ő pedig megállt saját sírkövénél. 

Térdei megrogytak, összeesett, 
A fáról egy levél még az ajkára esett, 
De ő nem vett többé levegőt. 
Fáradt lelke lassan elhagyta a temetőt... 

Halotti szél kél, s homokot hoz magával, 
Szövetséget kötött az uralkodó Halállal. 
Befödi a testet, ha az már halott. 
Hűvös volt az idő... Halottak napja volt. 
  Járki Angéla




Házak állnak

Házak állnak szívem helyén, 
Merev ablakú, kitömött házak. 
Reménytelen fogságban, 
Minden faluk végzetemre várnak. 

Darabos valóság, méltatlan bánat, 
Meghaltál bennem, 
Nincs helye falain a 
Boldogság zászlajának. 

Magas és merev emlékek, 
Obszcénul intenek, 
Hiába legyintek, 
Sokáig kísérnek. 

Ez lenne a valóságom, 
Mire elég könny-záporom, 
Talán kicsit elfed 
Lehet, nagyon meghat. 

Szívem helyén házak laknak, 
Kaszárnyák ásítanak, 
Nem újak, 
Utat se mutatnak. 

Házak kínoznak, 
Álmomban várnak 
Fojtogatva, rám 
Szakadt jelenben... 
  Kastaly Zsolt




A temető

A kinyíló rozsdás kapu hangja 
belevágja fülembe a kín keservek 
késével a jelet. 
Az eltemetett ködös éjszakában 
bús hangot hallok: 
De valaki nevet? 

Letakart koporsóba kell bújni, 
hogy a hold halálos hajnala 
ne hozzon újabb múltat a jelenből. 
Már a megjegesedett leheletet sem 
tudjuk kifújni. 

Az óra kattogása beleékelődött 
a levetett ruhák aludt szagába, 
S eltüntet mindent a sötétség 
báróinak gyomrában. 

A kihalt föld utolsó szavait 
sem lehet hallani, 
Mert a hóba mártott kéz véres 
hegeit nem lehet letakarni. 

Nyikorog a kapu, jajveszékel. 
Elkeseredve ordibál megváltás után, 
de hangját a sírkövek feliratos felületei 
elnyelik egymás után. 

A márványba itatott felszabadítás 
késve érkezik meg. 
A kemény föld magába nyeli 
az elfeledetteket. Indul a foszlás. 

Az örök emlékek könyveit olvassák, 
azt hiszik ezzel az eltűnt évek 
bűneit örökre lemossák. 

A fény sugárként szalad végig 
a szürke kerten, 
A kapu csak kéjesen áll, 
Képmutatóan, békében. 

Megkezdődött a jövő a múltban, 
A rideg fagyos valóságot 
Eltakarja a józanság leple, 
Kisütött a nap, reggel van... 
  Laci István




Pislákoló mécs

Fázós galambraj robban fel az égre 
Homályos szemem álmokat lát végre: 
Szerte a világon álmokért cserébe 
Milliónyi lélek vánszorog az égbe... 
  Gál János






Az asztalon kicsiny mécses ég...

Az asztalon kicsiny mécses ég, 
Egy holt lélek már rég benne él. 
Lángja erős, táncol a sötét éjben, 
Üresség van a rokonok lelkében. 
Nincs betöltve még a kiszakadt rész, 
Te is meghalhatsz, hát félj! 
Az asztalon kicsiny mécses ég, 
Egy holt lélek már rég benne él... 
  Vasvári Kata


Az asztalon kicsiny mécses ég...
Az asztalon kicsiny mécses ég, 
Egy holt lélek már rég benne él. 
Lángja erős, táncol a sötét éjben, 
Üresség van a rokonok lelkében. 
Nincs betöltve még a kiszakadt rész, 
Te is meghalhatsz, hát félj! 
Az asztalon kicsiny mécses ég, 
Egy holt lélek már rég benne él... 
  Vasvári Kata

 



Gyertyát gyújtok...

Most gyertyát gyújtok csak Neked 
- Bár tudom, hogy azt mondanád 

Nem kell a sok csecse-becse 
Csillagok közt keress engem 
Szíved mélyén meg is lelhetsz 

Vitatkozom kicsit Veled 
Gyertya fénynél emlékezem 
Magam vagyok és a csendem 
Kérdeznélek, de nem felelsz 
Gyertyát gyújtok elmélkedem 
Milyen szép volt minden percem 
Mosolyod a gyertya fénye, 
szereteted a melege 
Nem háborog most a szívem 

Igazad van megleltelek 
  Mészárosné Fischli Magdolna





Egy szál gyertya

Nem kell, csak egy szál gyertya 
emlékezni ez is elég! 
Belülről jöjjön, s fájjon ha kell 
sírjunk, és hagyjuk hogy kiszabaduljanak könnyeink, 
oly jó lesz utána a megkönnyebbülés! 

Nem kell, csak egy szál virág 
kegyeletből ez is elég! 
Fájdalmunk óráján, mélyre 
belecsöppenni még megrendülő. 
Kutatva keresni a múltban 
szerettünket, féltve megőrizzük emlékét! 

Nem kell, csak egy gondolat 
mi tudjuk ki az, 
kinek gyermeke, szülei, testvére 
vagy kedvese, párja netán unokája 
belül mardossa a bánat. 
Megnyugodni, rágondolni 
szívünkben elrejteni örökké! 
  Bene Györgyné Éva





Halottak napjára

Szomorún égő szép, mécseseink lángja 
Vetül rá, szeretteink fénylő sírjára. 
Életük újra lepereg: gyertyafényben, 
Melyek a sírokon, lassan csonkig égnek. 
Az örök bánat táplálja e lángokat 
És hiány sző néha hiú ábrándokat. 
Soha nem jő haza már, hiába várjuk, 
Sosem lesz már előttünk, hiába látjuk 
Még néha, ahogy ránk mosolyog, mint régen. 
Üresség vágtáz csak, csikorgó keréken. 
Ahogy szól, oly kedvesen, lágyan még néha, 
Megrepedt szívünknek édes hagyatéka. 
Lassan körbeszőnek az emlékek minket, 
Jóleső ölelés, egy édes tekintet 
A múltból, hová már nem térhetünk vissza. 
Keserű könnyeink fekete föld issza. 
A szeretet tartja bennünk ezt a lángot, 
Mely emberivé teszi még e világot. 
Nem fújhatja el soha se vihar, se szél. 
Szeretteink helyett már csak a csend beszél. 
Mi megtartjuk magunknak a csodát: voltak. 
A többi élők számára, ők csak: holtak. 
Ők azok szívünknek, kik mindig is lesznek, 
Akkor is, mikor már ránk sem emlékeznek. 
  Kiss Tamás





Novemberi falevél

Tavasz volt amikor rügyeztél 
meleg napsugárral leveleztél 
éltető zápor permetezett rád 
veled lombosodott hűst adó magas fád 
hallottál gyermek kacajt 
s vidám madárdalt 
éjszaka fészket takargattál 
s nappal alattad számos nemzedék szaladgál 
most sajnos eljött szomorú sorsod s lehullottál 
és oly sok mindent csendesen betakartál 
szeretteinket kik elmentek régen 
s ott lebegnek ők a novemberi éjben 
fájó szívünk úgy hiányolja őket 
Őket a soha vissza nem térőket 
kiket szeretet nélkül emlegetnünk nem lehet 
itt vannak ők velünk nékünk kedves szellemek 
szívünkbe zártuk édes arcukat 
kik már megvívták nehéz harcukat 
fülünkbe visszacseng vidám nevetésük 
kiknek hű és kötődő hozzánk a lelkük 
rájuk emlékezünk ma este 
értük ég mécsesünk, s mi szív-repesve 
kézen fogva csendesen, megszeppenve állunk 
céllal, s céltalan őrájuk találunk 
szent temetőknek virág tengerében 
csöppnyi tábortüzek ragyogó fényében 
imát s fohászt rebeg a szánk 
ti sem feledjetek, emlékezzetek ránk 
és te kedves halott novemberi falevél 
takargass be mindenkit melegen ki nem él. 
  Takácsné Tóth Krisztina





A gyász napján

A rozsda-lelkű ősz 
hullajtja leveleit. 
Sírhalmok csendje 
nyugszik a tájon. 
Isteni vigasztalást 
várok! 

A megkopott elmúlás 
érzése 
újra dobban bennem, 
láthatatlan bánata 
könnyezik szememben. 
Némaság ajkamon. 

Elszorult szívvel állok 
imák keringnek 
felettem, 
viaszgyertyák táncában 
a kósza szél meglebben. 
Emlékezek! 

Didergő koszorúk 
őrzik, 
amit az emberi szív rejt. 
A fájdalom 
kegyetlen nyila 
gyógyíthatatlan sebet ejt. 
Vérzek! 

Keresnék egy sírt, 
de sehol sem találom!!! 
Kislányom sírhelye 
nincs sehol e világon! 
Itt temettem el 
vérző lelkemben, 
az Úrra bíztam 
ki befogadta 
a mennyei fellegekben. 

Gyászolok! 

Szeretteim figyelnek, 
látják utamat. 
Végig kísérnek, 
amíg égig hazámba jutok, 
ahol fényességgel 
köszöntenek 
majd az angyalok. 
Elhagyom 
hontalan hazámat. 
Ott megtalálom 
Isteni otthonom! 

Uram, 
Fohászkodom... 
  Tóth Mária







Már úgy hazudok...

Miért lenne más-e nap? 
Ma ugyanúgy távolokba vesztél. 
Lobogó hajamban a gyászselyemszalag 
feketébb a korhadó keresztnél. 

Jöttöd s az, hogy visszahulltál 
neved betűi, negyven évnyi tested 
ma éberebben éget és vörösen lobog rám 
olyan tűzzel ahogy kinevetted. 

Azt mondtad: - Ne félj, örökké vagyok! 
De megsejtettem: úgyis menni tudnál. 
Tizenhat éves hiányodba nőttem, 
s már úgy hazudok, ahogy Te hazudtál. 
  Szécsényi Barbara





Fájdalmas ima
(Ég a mécses!)

Gyertyát gyújtunk, emlékezünk. 
Lassan elhamvad mécsesünk. 
Mennyei Atyánk Téged kérünk: 
Enyhítsd fájdalmas szívünk. 

Kérünk hallgasd meg a fohászt, 
A lelkeknek adj végső tisztulást, 
Hogy veled legyenek a mennyben! 
Erre kérünk itt lenn: életura, Istenem! 
  Hibácskay Andi

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 81
Tegnapi: 128
Heti: 646
Havi: 3 779
Össz.: 1 671 692

Látogatottság növelés
Oldal: Halottak napja versek
Soniboy honlapjára tévedtel! - © 2008 - 2024 - soniboy.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »