A disznóölés viccek
Mirigyék a szerződéses csatornájukon (TV2) adták elő a falusi udvarban előadott disznóölésüket. Italból több fogyott, mint a kolbászfélékből.
Mikor bajnokok voltak, akkor ők is előadták a disznótoros "clip"-jüket, de ennek véleményem szerint nem volt olyan nagy sikere.
Hogy Magyarország teljesíti-e az Unióhoz történő csatlakozás előfeltételeit, azt egyik TV csatorna egy EU-konform próbadisznóvágáson mutatták be. A szegény disznón kívül mindenki nagyon boldog volt az eseménytől.
Nagyon sok prominens személy, művészek, közismert sportolók és nem utolsósorban politikusok vesznek részt a kobásztöltőversenyen. Viktor, az egyik legismetrebb hazai böllér pedig már egyenesen alapító tagnak számít. ... nagyon sokan szeretik a disznóságokat ....
Már a szóban is benne van a disznó. A politika is szereti a disznóvágást, a disznólkodásokat, disznóságokat és hát járatják is a szájukat rendesen mindkét oldalon, ha ilyen eseményről van szó.
Először következzék Dezső, aki a futrinka utcai Mazsola után Magyarország leghíresebb disznója volt.
A leghíresebb, legismertebb magyar disznóvágása egy filmben van. Mindenki ismeri a "Tanú" című filmet, ahol a gátőr feketén levágja Dezsőt. A petróleummal való leöntés nagy kár volt az ötvenes évek húshiányos időszakában, de hát a politika az ilyen.
Megnéztem a "Tanú 2." című alkotást is, amely még a nyomába sem ér az első verziónak. Hiába, aklasszikusoknak nincs párja.
Zolika az ötéves kisfiú nagyon szerette a kolbászt. A disznóölésnél már befejezték a kolbásztöltést, de a srác még szeretett volna több kolbászt tölteni.
- Töltsünk még kolbászt, Miklós bácsi!
- De Zolika, hát nincs több bél.
- De van !
- Hát hozd akkor ide, ha te láttál!
Kisvártatva megjelenik Zolika három használt kotonnal. Volt nagy röhögés és égés. A teljesen kopasz apja a homlokától egészen a seggéig belepirult. Később a toros vacsorán vallotta be, hogy a kefélés után virtusból föl szokta dobni a gumikat a szekrény tetejére. Hát ezt találta meg a fia.
Még a hetvenes évek végén történt, mikor minden férfinak otthon volt a katonazsákja.
Így történt ez Solymosi Ferivel is, aki megvette a 20 kiló kolbászhúst, hogy másnap betölti a bélbe. De közben éjszaka jött a riadólánc és bevitték pár napra tartalékos katonának. Mikor aztán leszerelt, megtöltötte a kolbászt és felfüstölte. A felesége és a két lánya egy falatot sem ettek a "büdi kolbi"-ból. A Feri hordta el a munkahelyére, egyedül ette, amíg el nem fogyott.
Feri bácsi a nyugdíjas jogász nagyon szerette a kolbászt. Töltött is minden évben otthon a konyhában szép hosszú kolbászokat.
Mivel takarékos, meggondolt ember volt és a füstölést szálakban számították nagyon hosszú, szinte méteres kolbászokat töltött. Este betöltötte, reggelig pedig a kifektetett partvisnyélen lógatta.
Egyszer aztán túl hosszúra sikerültek a kolbászok és túl gyenge volt a bél, szóval reggelre mind leszakadt. Nosza semmi baj, újra betöltötte és vitte a bérfüstölőhöz.
Nem tudom hol és kivel történt, mert fatertől hallottam a storyt, ami így történt:
A derék disznóölő banda nekiállt, lefogják a termetes disznót, de az annyira mozgott, hogy nem tudták rendesen fogni! Szólt az egyik fickó: -Tekerd ki a lábát Józsi! -
Az ürge nyúlt, de nem a disznó, hanem a szemben álló ürge lábát tekerte meg! Szerencsétlennek el is tört a lába. (Cs)
Pécsen az egyik munkatársunk - aki Gyuláról került hozzánk - újságolta, hogy készül haza disznóvágásra. Mivel ez jó téma, hát megtárgyaltuk alaposan. Kiderült,hogy a bontást arrafelé másképp csinálják. A pécsiek rénfára húzzák fel, úgy bontják,a gyulaiak meg a földre fektetett deszkaajtón bontják a disznót. Másik munkatársunk /aki pécsi/ felajánlotta,hogy elmegy segíteni. Meg is egyeztek,együtt mentek autóval és vittek egy rénfát is. Annak rendje - módja szerint fel is húzták a rénfára a disznót. Az helybeliek csak csodálták, nem láttak még ilyet. Az egyik kisfiú meg is kérdezte:
- Mit akarnak ? Még utoljára meghintáztatják a disznót ?
Történt egyszer egy bakonyi faluban, hogy a leszúrást követően a társaság bement a meleg konyhába, hogy kívülről és belülről kicsit megmelegedjék (kályha, pálinka stb.).
Mikor aztán újra nekidurálták magukat, hogy folytassák a feldolgozást, kimentek és a disznónak csak hűlt helyét találták.
Gyakran megesik, hogy a jókedvű, bátorítót jócskán fogyasztott brigád nem bír a disznóval és a disznó megszökik.
Így történt most is. A társaság kergette, üldözte a kertbe szökött állatot, mígnem egyszercsak győztek: A disznó nem bírta tovább és megmurdelt infarktusban.
A történet:- ami már meghaladja a fél évszázadot, Matyóország fővárosában, Mezőkövesden, a "fekete vágások" idejében esett meg. Mint akkoriban szokott volt, a disznóvágást télen is korán kezdték, amikor még igen sötét van és tanácsos is volt a politikai helyzet miatt. Rákosi kor! A böllér megszúrta az áldozatot, ügyesen, hogy ne ordítson a jószág. Szalmával betakargatták és meggyújtották azt. Ekkor a szerencsétlen pára felugrott és eltűnt a sötétben.Eddig ez máshol is megesett, de itt szomorúbb a vége, mert a disznót estig sem találta meg senki, sőt másnap sem, meg egész télen. A környék lakói mind az elveszett megszúrt hízót kereste. Beszéltek már csodáról, gyanakodtak egymásra rossz szomszédra, aki besúgó, vigyázni kell vele, hogy ne jelentsen fel, mindenféléket kitaláltak. Már csak kocsmatéma volt, ahol meg-meg tárgyalták az esetet. Történt aztán a tavasz kezdetekor, hogy a második, vagy harmadik szomszéd elkezdte a házát építeni. A malterhez a meszet szedték ki az erre a célra ásott gödörből, amibe a disznó vágását megelőzően, meszet oltottak, egy nagy gödörben. Akkoriban a háznál maguk oltották az építkezők a meszet mindenhez, amihez "olytott" mész kellett. Abban volt elmerülve a szökött pára. A mésziszap nyomtalanul elnyelte. Hogy felhasználták-e valamire, nem tudom, de azt tudom, hogy a mész nagyon jól konzervál! Ezt mindenki tudja. Éppen csak gusztus kérdése. Szerintem feldolgozták. Nagy értékről volt szó. Azt meg végképp ne feledjük el," Bástya elvtárs" idején történt a nagy baj. Mint láttuk a Tanú c. filmben, a börtönnel fenyegetőztek, sőt el is vitték a renitens, csalágjának enni adó embereket akkoriban a mocskok. Szemem láttára vitték el Gáspár Lacibácsit, az egyik barátom édesapját egy borjú levágása miatt! Kilenc gyereket nevelt, nem számított, vitték bilincsbe verve! 1956-ban kiment Kanadába. Onnan támogatta a családját több mint 30 évig. De ez egy másik történet.
Ennek a gazdának drága volt a disznóvágás.
A levágott disznót nem véreztették ki rendesen és mikor a rászórt szalmát meggyújtották, a röfi gondolt egyet és "melegnek érezte" a helyzetet. Felállt és a hátán a lángoló szalmával futott, futott és végül belefutott a szalmakazalba és ott elfeküdt. A disznóölő társaság azt sem tudta hova rohanjon, hogy a disznót, vagy a kazlat mentse meg ...
Nagy divat volt mindig, hogy a leszúrást követően, mikor már felfogták a vért, letakarták a disznót nagy halom szalmával és bementek egyet szusszanni, pálinkát, forralt bort inni, hogy mikor kijönnek, már csak meg kelljen gyújtani a szalmát és folytatódhat a munka.
Így is tettek, de közben a cseles szomszéd kicserélte a szalma alatt lévő disznót egy lefordított fatalicskára.
Kijöttek, meggyújtották a szalmát és elkezdték volna mozgatni, forgatni a disznót, de csak a lángoló talicskát találták a szalma alatt ...
Megtörtént, hogy a disznóölő banda sok bátorító pálinkát ivott. Kimentek, hogy most aztán bátrak és leszúrják a röfit. Megbeszélték a stratégiát, hogy mindenkinek jut egy lába, amit fogni kell. A disznó azonban másként gondolta: rugott egyet és négyen négyfelé estek bele a sárba.
A levágott disznót gázpörzsölővel pörzsölték és mikor a szájánál járt a pörzsölőpfej, elaludt a láng a gőztől. A gáz persze ment - ment bele a röfibe. Mikor aztán újra meggyújtották és a láng újra a disznó szájához ért, az bizony felrobbant.
A háznál nagyon kényes volt a feleség, amit persze tudott a böllér is. Egyszer aztán eldugta az egyik vesét és azt mondta, hogy csak egy volt neki.
Egész évben nem evett belőle az asszony.
A nagyközség gyógyszerésze mindig büszke volt a disznóölésére, egyszerre két disznót is vágtak, hogy egész évben legyen kenyérmellévaló.
Egyszer aztán a disznóölés után másfél hónappal József napon dicsekedett a sok finomsággal, hogy tele van a spájz, ennyi, meg ennyi szál kolbász, szalámi, meg a szép sonkák, tábla szalonnák.
Közben a társaság két tréfás tagja nagy vékákban áthordta a szemben lakó körzeti orvoshoz a töltelékeket.
Egy órával később a kártyaparti közepén valaki kiprovokálta:
- Józsikám, hát mutasd már meg azt a kamrát, hadd nézzük meg.
- Nagyon szivesen, gyertek !
És már mentek is hátra a kamrába. Mindenki kikísérte (a két orvos, a három állatorvos, a református pap, az erdész és a szódás). Nagy volt a csodálkozás, mikor a kamra szinte teljesen üres volt ...
Ugyanaz a patikus és nagybelű fia nagyon szerette a hasát és a levágott két disznó bizony általában kevésnek bizonyult.
Valaki felvilágosította, hogy lehet a húst szaporítani krumplival, káposztával. Nosza így is tettek. Irdatlan mennyiségű krumplis kolbászt és káposztás kolbászt csináltak, amelytől végülis mindkettő ehetetlenné vált.
Útban hazafele az Erdélyböl elszármazott frankfurtiak Nagyváradon vásároltak egy nagy adag Csabai kolbászt. Az autó csomagtartójában egy müanyag zsákban kapott helyet a kolbász. Két napi miskolctapolcai pihenés után Budapesten felfedezték hogy a kolbásznak szaga van. A két napra kibérelt pesti szobában, két székre tett seprünyélen szelöztették a mind szagosabb kolbászt. Frankfurtba érvén, a fiúk házavatásán, a megelégedett vendégek, mint magyar különlegességet fogyasztották el a büdös csabait, csak a "kis mennyiséget" kifogásolták benne.
János barátom beszólt az irodába:
- Gyere segitsünk Jóskának a disznóvágásnál. Ezek vallásosak (szombatista család volt) s nem használják fel a disznó vérét. Ha nekünk adják, csinálhatunk magunknak véres hurkát.
Megbeszéltük ki mivel járul hozzá a véres hurka elkészitéséhez, rám a bornyu bél, rizs meg a csombor esett, János hozta a szalonnadarabokat. Meg is esett a disznóvágás minden balhé nélkül leszámitva azt a kis "félreértést" minek után a bélszin, ki tudja hogy, a mészáros táskájába került (nem könnyen, de sikerült kibeszélni onnan). Jánossal megkaptuk a beigért vért. Egy egész éjelen át dolgoztunk mig el nem készült a nagy adag véres hurka. Osztozkodtunk rajta s ki-ki elvonult a maga részével. Pár nap múlva, egy darab lesütött véreshurkát vittem magamnak uzsonnára. Éppen kostolgatom a hurkát, amikor a vallásos Joska barátom állít be az irodába.
- Mit finomat eszel ? Kérdi tőlem.
- A disznódból készült véres hurkát.
- Hadd kóstoljam meg én is. Mondja Jóska.
- De neked ezt nem szabad enned, Jóska.
- Ne törődj vele, adj egy falatot belőle.
Bekapta a kis darab véres hurkát, nagyot nézett majd azt mondta:
- Tudod mit? Jövőre is jösztök nekem segíteni disznót vágni, de a véréből általatok készitett hurkának fele az enyém.
Végül következzék egy tragikus eset, ahol megfordult a nóta és nem a disznó patkolt el. Ez nagyon sajnálatos és inkább a "szánalmasponthu"-n lenne a helye, mint egy humoroldalon.
2001 november végén történt a tragédia egy somogyi faluban.
A böllér eszkábált egy árammal működő disznóölő "villamosszéket". Neki is láttak a nedves udvaron az akkutöltő csipesszel megkörnyékezni a röfit. A böllérrel és egy segítővel az áram végzett, a házigazda pedig az ijedtségtől infarktust kapott. Hárman meghaltak, a disznó pedig életben maradt.