Soniboy honlapjára tévedtel!

*1*
Az Úristen megelégeli a világ bűneit, és elhatározza, hogy tíz nap múlva özönvizet bocsát a földre. Ezt égi szózat útján közli is az emberiséggel.
Az amerikai elnök tévészózatot intéz népéhez:
- Imádkozzatok, böjtöljetek, adakozzatok, osszátok szét kincseiteket a szegények között. Tíz napunk van arra, hogy töredelmes bűnbánatunkkal megpróbáljunk bejutni a mennyországba!
A szovjet párt főtitkára is tévészózatot tart:
- Nyissatok föl minden raktárt, magazint, hordjatok haza minden fellelhető ételt és italt. Tíz napunk van arra, hogy megpróbáljunk egy kicsit jól élni!
Az izraeli miniszterelnök tévészózata rövid:
- Zsidók! Tíz napunk van arra, hogy megtanuljunk a víz alatt élni! 

*2* 

- Állítom neked, hogy a zsidó a világ legoptimistább népe!
- Mire föl?
- Mert már akkor levágnak belőle, amikor még azt sem tudják, hogy mekkora lesz. 

*3* 

Tel Aviv repülőterén föl-alá futkos Kohn, és hangosan kiabálja:
- Két jegy Amszterdamba átadó. Két jegy Amszterdamba azonnal átadó.
Valaki jámborul megkérdezi:
- Tessék mondani, retúr?
- Hülyékkel nem tárgyalok! Két jegy Amszterdamba azonnal átadó. Két jegy Amszterdamba átadó... 

*4* 

A falu legszegényebb zsidaja, Lőw Ábrahám, végső elkeseredésében levelet ír a Jóistennek, hogy segítse meg őt nagy szükségében, küldjön egy kis pénzt neki.
A levelet leteszi a templom küszöbére. Másnap. a rabbi megtalálja, nagyon meghatódik, elmegy Lőwékhez, ad tíz
guldent az öregnek azzal, hogy azt a Jóisten küldi.
Amikor a rabbi elmegy, Lőw odaszól a feleségének: 
- Nekem legyen mondva,'Sáralében, amennyit ebből a rabbi megtartott magának' 

*5* 

Az egykor kikeresztelkedett és Amerikában meggazdagodott Lőwenstein Samu meghal, és minden vagyonát az olaszliszkai hitközségre hagyja.
A hitközség elnöke aggályoskodik:
- El lehet fogadni egy kikeresztelkedett zsidó pénzét? A rabbi megnyugtatja:
- El, mert szent célra megy.
- Nem értem, mi ebben a szent cél?
- Az, hogy zsidók kapják. 

*6* 

A bóher morfondírozik:
- Mégis a legjobb az antiszemitáknak. Azok akkor is örvendeznek, amikor karácsonykor eszik azt a finom bejglit, meg akkor is, amikor látják hosszúnapkor , hogy a szegény zsidók éheznek. 

*7* 

A rabbi műfogsort csináltat magának. Pár nap múlva visszamegy a fogorvoshoz és rendel egy másik fogsort.
- Miért? A múltkori nem vált be?
- Nagyon is' De kettő kell: egy a tejes ételekhez, egy a húsosokhoz , 

*8* 

- Mi egy város? - teszi fel a kérdést egy talmudista a bölcs rabbinak.
A rabbi simogatja a szakállát, tűnődik egy kicsit, majd azt mondja:
- Ahol tíz naplopó meg tud élni, az már egy város. 

*9* 

Három ki keresztelkedett zsidó beszélget.
- Én azért keresztelkedtem ki, hogy megtarthassam a jó állásomat - mondja az egyik.
- Én azért - így a másik -, hogy a gyermekeimet felvegyék majd az egyetemre.
- Én meggyőződésből keresztelkedtem ki - mondja a harmadik.
Mire a másik kettő:
- Na jó, ezt meséld a gójoknak 

*10* 

Egy gazdag keresztény pénzt ígér Grünnek, ha hajlandó kikeresztelkedni.
- Akár ebben a pillanatban is - áll rá Grün az alkura.
- Az nem megy olyan könnyen, barátocskám. Az négy hétbe is beletelik ,
- Nem lehetne valamivel gyorsabban?
- Miért olyan sürgős magának?
- Mert közeleg a húsvét, és ha nem tudom időben hazaküldeni a pénzt, a családom nem tud maceszt venni 

*11* 

- Büszke vagyok rá, hogy zsidó vagyok - jelenti ki Kohn.
- Ugyan miért? - kérdi Grün.
- Mert ha nem lennék büszke, akkor is zsidó volnék. 

*12* 

Könyörög a rabbinak Kohn:
- Közelegnek a karácsonyi ünnepek, rabelében, s ne
kem nincs egy vasam sem, adj kölcsön ötezret.
A rabbi fölfortyan:
- Mit hallok? Egy zsidónak a karácsony egy ünnep?
- Én olyan sóher vagyok, rabelében, hogy nekem
minden nap ünnep, amikor pénzt kapok! 

*13* 

Az első világháború idején bevonult katonának galiciai falujából a göndör hajú, pajeszos, szakállas Grün Ábris. Az őrmester azonnal megparancsolta, hogy nyírják le a haját és a szakállát. Ábris összegyűjtötte szakállának és tincseinek a maradványait, berakta egy vászonzacskóba, és ráírta:
"Pro Pátria 1914. " 

*14* 

Vásárba igyekezett kora hajnalban Lów Ármin. Szembejött vele a földesúr a kíséretével.
- Na, Ármin, vedd úgy, hogy itt a vásár, pakold ki csak szépen a holmidat ide elém!
Mit tehetett Ármin, sóhajtozva kirakodta a holmiját a földre, de amikor a földesúr lehajolt, hogy turkáljon benne, jól fenéken billentette.
- Melyik volt az a szemtelen bitang?- méltatlankodott az úr.
Ármin égnek emelte a szemeit:
- Ki tudhatja, ebben a vásári sokadalomban ? ! 

*15* 

- Két nagy bajom van - panaszkodik Kohn. 
- Az egyik az, hogy a feleségem zsidó.
- De hiszen te is az vagy!
- Az meg a másik. 

*16* 

Egy keresztény és egy zsidó azon vitatkozik, hogy melyik vallás szebb. Azt mondja a keresztény:
- Három dolog nem tetszik nekem a maguk vallásában. Először is az, hogy a templomban a fejükön tartják a kalapot. Másodszor az, hogy rettenetesen hangosan imádkoznak. Harmadszor pedig az a kifogásom, hogy a zsidó temetés nagyon csúnya.
A zsidó megvakarja a füle tövét, és azt mondja:
- Én erre mindre tudok felelni. A kalap ot azért nem vesszük le, mert nekünk a fejünk a legbecsesebb testrészünk, és nagyon féltjük. Azért imádkozunk olyan nagyon hangosan, mert a mi Jehovánk már igen-igen öreg, s egy kicsit nagyot hall. Abban viszont igaza van, hogy a zsidó temetés csúnya. Magam is szívesebben végignézem tíz keresztény temetését, mint egy zsidóét! 

*17* 

- Hova tetted az ezrest, amit tegnap adtam neked? -vonja kérdőre Grün a feleségét.
- Egyházi célra fordítottam.
- Egyházi célra? !
- Na ja, vettem rajta egy új kalapot. Igazán nem kívánhatod, hogy abban a régi vacakban járjak a templomba! 

*18* 

Újévkor rituális szokás imát mondani vízparton, és az elmúlt év bűneit jelképesen a vízbe dobni.
Az ifjú Kohn újévkor egy szőke parasztlánnyal jelenik meg a folyóparton. Barátai kérdésére megmagyarázza:
- Van egy kis közös vízbe dobni valónk. 

*19* 

A rabbi prédikációjában így ostorozza híveit:
- Az rendben van, hogy csaltok. A csalás bűn, de legalább hasznotok van belőle. Az is rendben van, hogy erkölcstelenkedtek. Az erkölcstelenség bűn, de legalább gyönyörötök telik benne. De az nincs rendben, hogy állandóan káromkodtok, ti aljas, büdös, utolsó gazemberek! 

*20* 

- Hogy van az, Kohn, hogy te nem hiszel Istenben, mégis buzgón jársz a templomba?
- Hiszem, hogy nincs Isten! Csak nem tudom, igazam van-e... 

*21* 

- Te disznóhúst ettél, Kohn - mondja feddőleg a rabbi. 
- Na és? Tegnap láttam, hogy a katolikus pap maceszt evett. A gójoknak szabad, a szegény zsidónak nem? 

*22* 

A közös húsvéti családi imát a szokásnak megfelelően így fejezi be a családfő:
- És add meg nekünk, Uram, hogy a következő húsvétkor mindannyian együtt lehessünk a te szent városodban,
Jeruzsálemben!
A kis Móricka közbeszól:
- Tatelében, én nem akarok Jeruzsálembe menni, én itt akarok maradni!
- Hát olyan jó itt nekünk, Móriclében? Emlékezz csak, mennyit csúfoltak téged is a gójok gyermekei, amiért zsidó vagy!
- Ha nem tetszik nekik, hogy mi itt lakunk, akkor menjenek a gójok kölykei abba a Jeruzsálembe! 

*23* 

Egy vidéki hitközségben minden évben menesztik a hitközségi elnököt, és újat választanak helyébe. A közelgő választásra mindenki Gutmann Ármint szeretné elnöknek jelöltetni, de ő semmiképp sem vállalja.
A rabbi megpróbál beszélni vele:
- Ne csökönyösködj, Ármin, fogadd el a jelölést. Látod, mindenki azt akarja, hogy te legyél az elnök.
- Ahogy te tévedsz, rabbi! Ezek nem azt akarják, hogy én az idén elnök legyek, hanem azt, hogy jövőre bukott elnök legyek! 

*24* 

Új templom építését határozza el a hitközség. A hívők lelkesen ajánlják fel a hozzájárulásukat:
- Én adom a téglát!
- Én adom a meszet!
- Én adom a faanyagot!
- Én adom a bádogot!
Csak a hitközség leggazdagabb embere, Kaufmann Izsó hallgat.
A rabbi rákérdez:
- Mi az, Izsó, te nem ajánlasz fel semmit?
- De igen, rabbi. Én majd felügyelek arra, hogy a zsidajaid szét ne lopkodják az összehordott anyagot! 

*25* 

- Én ismerek egy igazi csodarabbit ! A minap szemtanúja voltam, hogy bevittek hozzá egy vakot és egy süketet. Öt perc múlva kijöttek, s az egyik látott, a másik meg hallott.
- Valóban?
- Igen! A vak hallott, a süket meg látott. 

*26* 

- Nagy bűnöm van, rabelében .
- Mondjad, fiam, mi az?
- Evés előtt nem mostam kezet, és nem mondtam el a rituális imát.
- Csak ennyi?
- Ennyi.
- És miért nem cselekedtél a mi hitünk előírása szerint? !
- Zsenírozva voltam... Tudod, egy keresztény vendéglőben...
- És mit kerestél te - zsidó létedre - egy keresztény vendéglőben? !
- Hosszúnap volt éppen, s tudod, hogy ilyenkor minden kóser étterem zárva van! 

*27* 

A fiát korholja az öreg Weisz:
- Képes vagy hosszúnapkor enni? Látod, én öreg és beteg vagyok, mégis böjtölök!
Mire az ifjú Weisz, flegmán:
- Akkor egyikőnk sem jut a Paradicsomba. Én azért, mert nem böjtölök, te meg azért, mert nincs is Paradicsom... 

*28* 

Az életveszély feloldja azt a tilalmat, mely szerint hosszúnapkor sem enni, sem inni nem szabad.
A nagyböjt napján Friedmann Pinkász rémülten kiabálja az imaházban:
- Jaj, szomjan halok...szomjan halok...
A rabbi életveszélyesnek minősíti a helyzetet, hozat egy kancsó vizet. Pinkász kiissza fenékig, majd hálás tekintettel mondja:
- Köszönöm, rabelében. És megígérem, hogy ezentúl hosszúnapon nem reggelizem majd sós heringet ! 

*29* 

A falusi gazda megkérdezi a szatócstól:
- Mondja, Weisz úr, miért van az ajtófélfán a mezüze? 
- Tudja, az olyan házi áldás féle, Mózes igéi vannak rajta, azért van, hogy mindig eszünkbe jusson az Isten.
- És mondja, Weisz úr, a mérlegre nem kellene ilyen mezüze? ! 

*30* 

- Képzeld Kohn, hosszúnapra feljött hozzánk az anyósom Kisvárdáról - újságolja Orün.
- Micsoda mázlista vagy! Neked most már igazán nem lesz kunszt böjtölni, ha így elvették az étvágyadat ! 

*31* 

- Milyen jó, hogy nem szeretem a babfőzeléket mondja a bóher a társának. 
- Mert ha szeretném, rettenetesen sokat ennék belőle, pedig szörnyen utálom! 

*32* 

Nem talál munkát Kohn a falujában, útra kel, hogy szerencsét próbál máshol. Két hét múlva táviratot küld a barátjának,Otünnek:
"Kántor lettem Olaszliszkán. "
Otün visszatáviratozik:
"Meg vagy őrülve? Hiszen nem is tudsz énekelnil" Újabb választávirat érkezik:
"Nem én őrültem meg, hanem Olaszliszka!" 

*33* 

Megütközve látja a rabbi, hogy hosszúnapkor Kohn egy vendéglőben ül és falatozik. Rárivall:
- Így tartod be az ünnepi törvényeket?
- Nézd, rabelében - mondja Kohn, és nyugodtan eszik tovább
- Ma kaptam egy felszólítást az adóhivataltól, beperelt a hitelezőm, megszökött a pénztárosom a kasszával... hát nekem ez egy ünnep? 

*34* 

Újév napján nem akar megszólalni a sófár, a kosszarvból készült kürt. A zsidók izgatottan tanakodnak, mitévők legyenek.
- El kell mondani egy imát - javasolja az egyik. - Be kell kenni ecettel - javasolja a másik.
- Biztos, ami biztos - szól a rabbi. - Ima, ecettel! 

*35* 

Sertéshúst eszik Kohn a vendéglőben. Otün iszonyodva ráförmed:
- Tudod, hogy drágán megfizetsz ezért?!
- Nekem mondod? - veti oda fIegmán Kohn. 
- Láttam az étIapot! 

*36* 

- Manapság, amikor annyi ember éhezik a világon mondja fanyar bölcsességgel Kohn -, a hosszúnap sem egy kimondott zsidó élvezkedés! 

*37* 

Egy bóher éhesen megy faluról falura, de sehol nem kap kóserkosztot. Végül is bemegy egy keresztény vendéglő be, jóllakik kelkáposztával. Ahogy kilép a vendéglőből, iszonyatos dörgés és villámlás fogadja. Sóhajtva néz fel az égre:
- Ekkora felhajtást azért a vacak kelkáposztáért...! 

*38* 

A zsinagóga előtt odaszól Schwarcz régi haragosának :
- Te Weisz, ne nézz rám olyan csúnyán, mintha én találtam volna fel a hosszúnapot ! 

*39* 

Az új rabbi panaszt tesz a hitközségi elnöknél, hogy rossz a pincéje. A hitközség kiküld egy szakértői bizottságot, köztük van egy mérnök is, alaposan megvizsgálnak mindent, és kijelentik, hogy a pince - jó.
A rabbi:
- Egy jó pince tele van borral, pálinkával, vajjal, heringgel, füstölt libacombbal. Ebben se bor, se pálinka, se vaj, se hering, se füstölt libacomb. És ez maguknak egy jó pince? ! 

*40*
A bóher álmodozik:
- A fokhagyma nagyon finom... A csokoládé még finomabb... Milyen finom lehet a kettő együtt! 

*41* 

Az öreg - de magát nagyon jól tartó - Weisz dicsekszik:
- Az én fiatalságomnak az a titka, hogy egész életemben rengeteg vöröshagymát és fokhagymát ettem!
Valaki megjegyzi:
- Micsoda titok! Nem lehetett könnyű megtartani! 

*42* 

Hosszúnapkor Kohn mellét döngetve vallja meg nagy bűnét, hogy disznóhúst evett.
Pár nap múlva a rabbi meglátja Kohnt a vendéglőben, amint éppen sertéssültet falatozik. Korholni kezdi őt:
- Ejnye, Móric, hát miért eszel megint disznóhúst?
- Csak azért, rabelében, hogy jövő hosszúnapkor legyen mit megbánnom ... 

*43* 

Szigorúan megfeddi a rabbi Kohnt:
- Izsó, te nem jársz templomba! Hát nem félsz te az Istentől?
- Már hogyne félnék? Azért kerülöm még a házát is! 

*44* 

Választás van a hitközségben. Miután a kis zsidók összefognak, csupa suszter meg szabó kerül be a vezetőségbe.
A kibuktatott hitközségi elnök gúnyosan jegyzi meg:
- Azelőtt csupa mértékadó ember volt a vezetőségben. Most meg csupa mértékvevő ... 

*45* 

- Jahve mégsem igazán jól csinálta meg ezt a világot mondja a sorsával elégedetlenkedő bóher.
A rabbinus ráförmed:
- Miért, te jobban csináltad volna?
- Igen!
- No, akkor miért nem látsz hozzá rögtön? 

*46* 

A nagy ünnep előestéjén Orün elmegy a templomba, utána otthon jól bevacsorázik, elolvassa az esti újságot, majd ágyba bújik, mellén összekulcsolja a kezét, és imádkozni kezd:
- Édes jó istenem, tavaly hosszúnapkor erre az évre tízezer gulden jövedelmet kértem tőled, de te nem adtál csak 4236 guldent. Buzgón kérlek tehát, hogy a hátralévő 5764 guldent három nap alatt kiegyenlíteni legyél szíves, ellenkező esetben, a legnagyobb sajnálatomra, kénytelen leszek követelésemet ügyvédemnek behajtás végett átadni... 

*47* 

A smucig Kohnné csak egy gyertyát gyújt meg a péntek esti imához.
- Spórolni kell! - mondja határozottan.
- Legalább még egyet gyújts meg - kérleli Kohn -, hogy ezt az egyet lássam! 

*48* 

- Miért bántod folyton azt a szerencsétlen Orünt - rója meg szelíden a rabbi Kohnt.
- Hiszen benne van a Bibliában, hogy szeresd a te felebarátodat...
Mire Kohn:
- Na ja, de amikor a Bibliát írták, ez a piszok Orün még nem élt! 

*49* 

Hosszúnapkor , ami a kiengesztelés, a bűnök megvallásának és megbocsátásának is ünnepe, Weisz odamegy régi haragosához, kezet nyújt neki és azt mondja:
- Kívánom neked mindazt, amit te kívánsz nekem. Mire Schwarcz villogó szemekkel:
- Már megint kezded? ! 

*50* 

- Miért olyan hosszú a zsidók orra?
- Mert Mózes az orruknál fogva vezette őket negyven éven át a pusztában. 

*51* 

- Mi a Talmud? - kérdi kíváncsi tanítványa a bölcs rabbitól.
- Hogy jobban megértsd, mondok egy példát. . . 
Felte szem az első kérdést: ha ketten beleesnek egy kéménybe, s az egyik kormos lesz, a másik meg tiszta marad, melyik fog megmosakodni ?
- Természetesen a kormos.
- Tévedés! A kormos ránéz a társára, látja, hogy az tiszta, s azt hiszi, ő is tiszta maradt, tehát nem mosakszik. A tiszta viszont látja, hogy a másik kormos, azt hiszi, hogy ő is bekormolódott, tehát ő fog mosakodni. . . 
Felteszem a második kérdést: ugyanaz a két ember még egyszer beleesik a kéménybe, az egyik tiszta marad, a másik kormos, melyik fog megmosakodni?
- Most már tudom: a tiszta.
- Tévedtél ! Mind a ketten emlékeznek rá, hogy korábban becsapódtak, a kormos ránéz a társára, és látja, hogy az tiszta, rögtön tudja, hogy akkor ő a piszkos, neki kell mosakodnia. . . 
Felteszem a harmadik kérdést: ugyanaz a két ember harmadszor is beleesik a kéménybe, az egyik kormos lesz, a másik tiszta marad, melyik fog megmosakodni ?
- Világos hogy az, aki tiszta maradt.
- Szamár vagy Hát el tudod képzelni, hogy ha két ember beleesik a kéménybe, akkor az egyik kormos lesz, a másik meg tiszta marad? Na látod: hát ez a Talmud! 

*52*
-Még hogy az Isten segít minket, még hogy mi vagyunk a kiválasztottjai – morfondírozik a jámbor talmudista.- Hát amikor ki kellett váltanunk magunkat a fáraó fogságából, egy fillért sem adott, úgy kellett kölcsönkérnünk a szomszédos népektől. Csak az Egyiptomra mért tíz csapást finanszírozta a saját zsebéből…


*53*
Két bóher sétál egy kiszáradt patak partján.
- Honnan itt ez a sok kő?
- A patak hordta ide.
- És hová lett a patak?
- Elment újabb kövekért. 

*54* 

Egy idegen városban Kohn fiákerbe ül, a kocsis készségesen mutogatja neki a nevezetességeket :
- Ez itt a katolikusok katedrálisa. . . amaz a reformátusok temploma. .. szemben vele az evangélikusoké. . ez itt a zsidó imaház. . .
- És antiszemiták vannak-e a várásban?
- Azt nem tudom, de hogy templomuk nincs nekik, az biztos. 

*55* 

Egy utcagyerek csúfolni kezdi az utcán békésen sétáló Kohnt és Orünt:
- Hülye zsidók ! Hülye zsidók !
Kohn egy tízest nyom a gyerek markába, és sétál tovább. Orün nagyon meglepődik:
- Hülye zsidóknak nevezett bennünket, erre te adsz neki egy tízest?
- Na ja. Másokkal is ezt fogja csinálni, mert azt hiszi, hogy másoktól is kap egy tízest.
- Na és?
- Na és, egyszer majd csak felpofozza valaki! 

*56* 

Két bóher éhesen kóvályog az utcán. Az egyik bekopog a fukar Weiszhez egy kis alamizsnáért. Pár perc múlva már röpül is kifelé az ajtón.
- Ettől a vén uzsorástól hagytad magad kirúgni? Hisz fél lábával már a sírban van!
- De a másik fél lábával még egészen jól rúg! 

*57* 

- Állítom, hogy mégiscsak a legjobb zsidónak lenni mondja egyik bóher a társának.
- Ebben az antiszemita világban?
- Na ja, a zsidó legfeljebb kikeresztelkedik, de mit csinálhat az antiszemita? 

*58* 

Jó cselekedeteiről mesél egymásnak három jámbor, vallásos zsidó.
- Egy ismeretlen fiatalasszony beleesett a folyóba kezdi az egyik -, én éppen a parton sétáltam, késő ősz volt, a víz nagyon hideg, de én mit se törődtem a hideggel, beugrottam a vízbe, és kimentettem a veszélyből.
- A szomszédunkban egyszer tűz ütött ki - meséli a másik jámbor -, megtudtam, hogy egy gyermek bent rekedt a házban, mit sem törődtem a lángokkal, bementem, és kimentettem a veszélyből!
- Semmi! - mondja erre a harmadik. - Egyszer táviratot kaptam Párizsból, hogy veszélyben van az örökségem. Éppen szombat volt, de én mit sem törődtem a szombattal, elutaztam, és kimentettem a veszélyből! 

*59* 

Szombaton nemcsak üzletelni, de még a pénzről társalogni sem szabad. Két jámbor zsidó a zsinagóga előtt:
- Ha most nem volna szombat, megkérdezném, mennyibe került ez az új öltöny rajtad?
- Ha most nem volna szombat, megmondanám, hogy száz guldenbe... 

*60* 

Autóval utazik a rabbi, a kocsi lerobban, kénytelenek kiszállni. Amíg a sofőr a kocsi javításával foglalatoskodik, a rabbi imádkozni kezd.
Arra megy egy jámbor zsidó, és csúfolkodva megjegyzi:
- Na szép, imádkozás közben autót javítani!
- Ahogy te tévedsz! Mi még az autójavítás közben is imádkozunk! 

*61* 

Egy zsidó koldus, elunván a sóherságot, elhatározta, hogya kisvárdai rabbinak adja ki magát. Így is tett, s mindenütt nagy tisztelettel fogadták, gazdagon megvendégelték. Egy dunántúli városban a tiszteletére rendezett lakomán felállt egy idegen férfi, és azt mondta:
- Én Kisvárdáról jöttem, nagyon jól ismerem az ottani rabbit. Ez az ember nem a kisvárdai rabbi, ez egy közönséges szélhámos!
A koldus erre, szemét forgatva, így válaszolt:
- Az egész világ tudja, hogy én vagyok a kisvárdai rabbi, csak éppen Kisvárda tagadja ezt. De hát mit számít Kisvárda az egész világgal szemben? 

*62* 

A szegény rabbi megbetegszik tüdővészben. Az orvos azt ajánlja, hogy sétáljon sokat, és igyon sok tejet. A hitközség elöljárósága összeül tanácskozni, majd egy delegáció közli a rabbival a döntést:
- Tej, sajnos, nincs... De a séta, az mehet! 

*63* 

Ketten utaznak ugyanazon a hajón: a hithű Grün és a vallására fittyet hányó Kohn. Reggel ébredéskor Grün rögtön imádkozni kezd, Kohn csak nevet rajta.
- Te nem szoktál reggel imádkozni, Kohn?
- Nem.
- Akkor te elvesztetted az életed negyedét!
Délben, amikor Grün újból imádkozik, Kohn továbbra is kineveti.
- Te evés előtt sem szoktál imádkozni, Kohn?
- Én egyáltalán nem tudok imádkozni.
- Nem tudsz imádkozni? Akkor te elvesztetted a fél életedet!
Délután a fedélzeten Grün túl mélyen kihaj ol a korláton, és belepottyan a vízbe.
- Tudsz úszni, Grün?
- Nem tudok...
- Akkor te elvesztetted az egész életedet! 

*64* 

Váratlanul betoppan Kohn a Grün-családhoz, s látja, hogy azok sonkát esznek papírból.
- Ha már úgyis sonkát esztek, miért papírból, és nem tányérból ?
- Még mit nem! - méltatlankodik Grünné. - Hogy eltréflizzük vele az edényt? ! 

*65* 

Miért kellett Lótnénak sóbálvánnyá változnia? - érdeklődik Móricka a papájától.
- Az úgy volt, hogy az Úr tíz igazat keresett Szodomában, de csak ezt az egyet találta. Gyorsan besózta hát, hogy az is el ne romoljon... 

*66* 

A hitközség vezetői panaszt tettek a rabbijuk ellen, mert a szószékről azt mondta rájuk, hogy csalnak, lopnak és gonoszsággal szerzik a vagyonukat.
A főrabbinus maga elé hívatta a bepanaszoltat, és így feddte:
- Téged a híveid azért választottak meg, hogy a Talmudból új dolgokat mondjál nekik. Márpedig az, hogy csalnak, lopnak, igazán nem új dolog... 

*67* 

A frissen kikeresztelkedett Blau Rezsin bemegy a kegyszerboltba, és mindenféle kegytárgyat összevásárol:
aranykeresztet, rózsafüzért, imakönyvet.
Az eladó megkérdezi:
- Adhatok esetleg egy Új testamentumot is? - Hogyne! Sőt, ha lehet, a legeslegújabbat! 

*68* 

A bóher mélázik a Talmud fölött:
- Ha Jehova minden gonoszt barommá változtatna, mint Nabukodonozorral tette, ugyancsak felmenne a széna ára! 

*69* 

A hitközség elnökének súlyos gyomorbetegsége van, elkerülhetetlen a műtét. Az elnök a város leghíresebb specialistájával, egy keresztény professzorral operáltatja meg magát. Mivel az első műtét nem jár eredménnyel, fél év múlva az elnök megint megoperáltatja magát, de most már egy zsidó orvossal. Ez a műtét kitűnően sikerül. Felgyógyulás után az elnök elmegy a zsidó orvoshoz, és megkérdezi:
- Hogy van az, kedves doktor úr, hogy az a híres specialista nem tudott nálam eredményt elérni, ön viszont, akinek sokkal kisebb a gyakorlata, tökéletesen kigyógyított a gyomorbajomból ? !
- Mbach! - mondja a zsidó orvos. - Mit tudhatja azt egy keresztény, milyen gyomor kell a mi hitközségünkhöz! 

*70* 

Két egymás melletti borbélyszékben borotválkozik Kohn és Grün. Amikor Grünnel végez a fodrász, udvariasan megkérdezi:
- Kölnit parancsol az arcára?
- Elegem van a maguk kölnijéből ! Valahányszor bekennek vele, otthon a feleségem mindig azzal fogad, hogy "fiacskám, már megint olyan illatod van, mintha a bordélyházbó1 jöttél volna."
Közben Kohn borotválását is befejezi a borbélya. Az is megkérdezi :
- Parancsol kölnit?
- Nekem adhat - mondja flegmán Kohn -, az én feleségem nem tudja, milyen illat van a bordélyházban. 

*71* 

A rabbi korán felkelti a kocsisát, ráparancsol, hogy azonnal fogjon be, még reggelizni sem engedi, annyira sürgeti az indulást.
Útközben találkoznak egy másik szekérrel, annak a hajtója megkérdezi, hova igyekeznek?
- Mi alighanem a mennyországba - feleli a kocsis -, mert a rabbi ott hátul imádkozik, én meg itt elöl böjtölök… 

Egy kisebb falu gyönyörű új zsinagógát építtetett. A bejárat fölött két kőoroszlán a Tízparancsolatot tartotta. A közeli város rabbija is eljött megtekinteni, és elragadtatással gratulált a hitközség elnökének.
Az elnök kicsit kesernyésen köszönte meg:
- Valóban szép, csak az a baj, hogy az itteni zsidók
nagyon vallástalanok. Itt már a két kőoroszlánon kívül senki sem tartja a Tízparancsolatot! 

*72* 

Az Amerikába kivándorló Kohntól a kikötőben megkérdezi egy tisztviselő:
- Mivel kíván foglalkozni?
- Még nem tudom, de az a tervem, hogy valamilyen tisztességes munkával keresem meg a kenyerem.
- Ideának nem rossz, mert ez az egyetlen pálya itt, ami még nincs túlzsúfolva. . . 

*73* 

Heinének egyszer azt mondta valaki:
- Ön büszke lehet rá, hogy abból a népből való, amelyből Jézus Krisztus is származik!
- Büszke is volnék rá, ha más is nem származott volna belőle! 

*74* 

Moritz Gottlieb Saphir, magyar származású osztrák humorista mondta:
- Az Hugenották a kedvenc operám. Azért szeretem hallgatni, mert a keresztények agyonverik egymást benne, s egy zsidó csinálja hozzá a zenét, a Meyerbeer... 

*75* 

Moses Mendelsohnt tudóstársai javasolták akadémiai tagságra, de a király elutasította.
- Ugye rosszul esik ez neked, Moses?
- Cseppet sem. Az viszont nagyon bántana, ha a király javasolt volna, és az akadémikusok utasították volna el! 

*76* 

Liebermannt, a festőt megkérdezték:
- Miért írják alá a festők képeiket a jobb alsó sarokban?
- Nehogy a műértők fordítva akasszák fel a falra! 

*77* 

Nagy nyomorban élt New York szegénynegyedében a fiatal Kohn, éppen csak a legszükségesebbekre futotta csekélyke keresetéből. Sok hónapos önmegtartóztatás után nagyon vágyott már egy nőre, de a zsebében mindössze nyolcvan cent árválkodott, viszont a legolcsóbb néger prostituált is legalább egy dollárba került volna. Végül is csúnyácska szállásadónője szánta meg, s teljesítette nyolcvan centért a kívánságát.
Teltek az évek, közben Kohnnak feljött a szerencsecsillaga, meggazdagodott. Üldögélt éppen hatalmas bankházának igazgatói irodájában, amikor jelentették neki, hogy egy idősebb hölgy és egy fiatalember keresi őt magánügyben.
A hölgy az irodába lépve szerényen köszönt:
- Jó napot, Kohn úr. Nem tudom, emlékszik-e még rám, én vagyok az ön egykori szállásadónője. Elhoztam
bemutatni a fiúnkat. Na Ted, fiacskám, köszönj szépen a papádnak! .
A fiú megvetően mérte végig Kohnt, s utálattal mondta az anyjának:
- De mama, hiszen ez zsidó!
Kohn dühösen ugrott fel a székből:
- Na szép! Hát tudd meg, gazember kölyke, hogy ha nekem akkor húsz centtel több lett volna a zsebemben, akkor te még néger is lennél! 

*78* 

Kohnékhoz is betör egy kozák csapat. Egyikük elkiáltja magát:
- Itt rablás lesz, vagy erőszak!
Az ajtóban megjelenik Kohnné. Mire a kozák, határozottan:
- Rablás lesz! 

*79* 

Egy amerikai nagyváros buszmegállójában az egyik várakozó ránéz a mellette állóra, majd megkérdezi:
- Maga Krotocsinból való, ugye?
- Honnan ismer engem?
- Magát nem ismerem, de az ottani zsidó szabót igen! 

*80* 

Körülmetélési ünnepségre megérkezik a családhoz a távol élő nagybácsi is.
- Nos, kihez hasonlít a kicsike? - kérdik tőle.
- Honnan tudnám? Először vagyok Krotocsinban! 

*81* 

Az Osztrák-Magyar Monarchia idején jön haza a zsidó a Névhivatalból.
- Na, mi lett az új nevünk? - kérdi kíváncsian a felesége.
- Tarházi.
- Nem tudtál valami jobbat kitalálni?
- Kitalálni! Ha tudnád, milyen rablók ülnek ott a Névhivatalban! Csak azért külön száz koronát kellett fizetnem, hogy a kezdőbetűt Sz-ről T -re változtassák! 

*82* 

Fürstenbergtől, a híres zsidó bankártói megkérdezték, miért vette be a fiát a cégbe.
- Megosztjuk a munkát. A fiam megtagad minden hitelt tízezren alul. Én meg tízezren felül. 

*83* 

Pogromot rendez egy kozák horda a cári időkben Krotocsinban. Betörnek a Grünék házába is. Az egyik kozák krétával kört húz, annak a közepére állítja Grünt, és ráparancsol. hogy ki ne merjen mozdulni onnan, mert lelövi.
Aztán elkapják a szép Grünnét. és erőszakoskodni kezdenek vele. Amikor elvonulnak a kozákok. Grünné sirva tesz szemrehányást a férjének:
- Te hitvány!... Te alávaló!... Te gyáva!
- Én gyáva? ! Hát nem láttad, hogy egész idő alatt egyik lábammal a körön kívül álltam? ! 

*84* 

Egy kikeresztelkedett zsidót neveztek ki egyszer egy galiciai kisváros rendőrparancsnokává. Nem bánt szigorúbban egykori hitsorsosaival, mint bármelyik más elődje, a városban élő zsidók mégis folyton panaszt emeltek ellene a felsőbb hatóságoknál.
A parancsnok magához hivatta a rabbit, és megkérdezte:
- Miért panaszkodnak annyit a zsidajaid ellenem? Hiszen én sem vagyok keményebb velük, mint az elődeim! .
A rabbi megsimogatta a szakállát, és azt mondta:
- Engedje meg, parancsnok úr, hogy a kérdésére egy történettel válaszoljak. Kint sétáltam a minap a város szélén, s bementem abba az utcába, ahol a mesteremberek laknak, és a házuk előtt végzik a dolgukat. Megálltam az aranyműves előtt, aki egy kis kalapáccsal ütögette a nemes fémet, s hallottam, hogy az arany apró nyögésekkel és sóhajokkal tűri az ütéseket. Aztán egy ezüstműves elé értem, aki szintén kalapácsával dolgozott, s hallottam, hogy az ezüst alig sziszegett az ütések alatt. Hanem amikor a kovácsműhely elé értem, ott iszonyatos lárma fogadott, a vas hangosan sírt, jajgatott a kalapács alatt. Rászóltam : "Mit ordítasz olyan veszettül te vas, hiszen veled sem történik más, mint az arannyal és az ezüsttel, azok mégsem lármáznak ennyire!" Hallgassa meg, parancsnok úr, mit felelt erre nekem a vas: "Nagy szamár vagy te, rabbi! Az arany és az ezüst persze hogy csendesebbek, hiszen őket más anyaggal ütik. De nekem muszáj ordítani és dühöngeni, mert engem önmagammal ütnek!" 

*85* 

Az ötvenes években Kohn felvételét kérte a pártba. Előzetes káderezésre behívták a pártvezetőség elé. A párttitkár megkérdezte:
- Kohn elvtárs, ismeri Marx-Engels tanait?
Egy kis tűnődés után Kohn:
- Az első két urat egészen biztosan nem. Azt a Tanait talán ismerem. Tessék mondani, nem Tauszignak hívták azelőtt ? 

*86* 

Javában dúl az arab-izraeli háború. Kohnt hívatja a párttitkár:
- Úgy hallom, Kohn elvtárs, hogy te nem vagy hajlandó elítélni Izrael politikáját, pedig te húsz éve párttag vagy!
- Párttag valóban húsz éve vagyok, de zsidó már ötven éve! 

*87* 

A hitleri idők kezdetén a Romániában élő volksbundisták pogromot terveztek egy kisvárosban a zsidók ellen. A város vezetői katonákat kértek a kormánytól a zsidók védelmére.
Egy kis zsidó házába betört egy hatalmas katona előre szegezett fegyverrel.
- Állj, én nem vagyok horogkeresztes! - mondta rémülten a zsidó.
Mire a katona:
- De én igen! 

*88* 

- Mi a különbség a keresztény és a gój között? - kérdi Kohn.
- Nem tudom - vallja be Omn.
- Hát az, hogy keresztény bárki lehet, de gójnak születni kell! 

*89* 

Villamosra vár késő éjjel Kohn és Grün. Ötven méternyire tőlük egy szakállas, toprongyos, csavargó küllemű férfi ácsorog.
- Te Grün, akármi legyek, ha ez nem a munkácsi főrabbi.
- Te meg vagy őrülve, Kohn!
- Fogadjunk, hogy az!
- Fogadjunk.
Kohn odamegy a gyanús külleműhöz, és megszólítja:
- Uraságod ugyebár a munkácsi főrabbi?
- Ki vagyok én? - hüledezik a férfi.
- A munkácsi főrabbi.
- Na menjen a pokolba, hagyjon engem a hülyeségeivel!
Kohn visszamegy Grünhöz, és azt mondja:
- A fogadás tárgytalan. Ebből nem lehet egy egyenes választ kiszedni! 

*90* 

- Hallom, Grün, hogy gazdagon nősültél ! - mondja Kohn.
- Valóban így van.
- Na, és hogy kamatozik a kedves feleséged? 

*91* 

- Panaszkodik rád a Grün - feddi meg szelíden a rabbi Kohnt -, hogy állandóan durva szavakkal sértegeted.
- Ugyan, rabbi - fortyan fel Kohn -, csak nem hiszed el, amit az az ostoba, tökfejű, mesüge Grün mond? 

*92* 

- Meg mer rá esküdni, hogy megadta az adósságát? - kérdi a bíró Grüntől.
- Én nem, de van két tanúm, aki készséggel megesküszik rá! 

*93* 

A vasúti fülkében utazik Kohn és Grün. Unatkoznak. - Meséljünk vicceket! - javasolja Grün.
- Jó - helyesel Kohn -, de egyezzünk meg, hogy csak ká viccek lehetnek.
A fülke egyetlen hölgy utasa felháborodik:
- De uraim! Az én jelenlétemben?
- Fogalmam sincs, nagysád, mire gondolhatott - mondja tüntető udvariassággal Kohn. 
- A ká viccek ugyanis azok, amelyek úgy kezdődnek, hogy: „Két zsidó utazik a vonaton” . 

*94* 

Két zsidó utazik a vonaton. Kegyetlenül összevesznek, lehordják egymást tolvajnak, csirkefogónak, gazembernek.
Kohn, megelégelve a vitát, azt mondja:
- Tudod mit, Grün? Játsszunk le egy meccset!
- Miféle meccset?
- Ahogy hazaérünk Kisvárdára, mindketten bemegyünk a rendőrségre, és amelyikünket kiengedik, az nyert! 

*95* 

Két utazó alsózik a vonaton. Játék közben azt mondja Kohn:
- Micsoda egy közönséges asszony a te feleséged, Grün! Lépten-nyomon megcsal téged.
Grün nem szól semmit. Kohn folytatja:
- A lányodat is áruba bocsátotta már...
Griln ismét hallgat.
- És a fiad is egy mákvirág! Megérett az akasztófára! 
Grün kifakad:
- Na most kártyázunk, vagy diskurálunk? 

*96* 

Löwenstein bankár egyaránt hitelez Kohnak és Grünnek is.
- Tegnap este jártam a Löwensteinnél- meséli Kohn-, nagyon udvariasan fogadott, búcsúzáskor egész a kapuig kikísért, közben a gyertyatartóval világított nekem.
Aznap este Grün is felkeresi a bankárt, de az a búcsúzáskor már az előszobában elköszön tőle. Grün nem állja meg szó nélkül:
- Nézze, Löwenstein úr, én mindig pontos időre, teljes összegben visszaflzetem a kölcsönt, a Kohn pedig állandóan késedelemben van, csak részleteket törleszt, vele mégis különbül bánik, mint velem! Engem csak az előszobáig kisér ki, a Kohnt tegnap viszont egészen a kapuig kisérte a gyertyatartóval.
- Na ja, mert ha a Kohn a sötét lépcsőházban megbotlik, és kitöri a nyakát, fuccs a pénzemnek ! 

*97* 

Egy porcelántálat kér kölcsön Grüntől Kohn. Másnap egy kistányérral együtt adja vissza neki:
- Képzeld, az éjjel megellett a tálad! Gondoltam, akié az anyja, azé a csikaja, elhoztam hát neked.
Legközelebbi alkalommal Kohn egy ezüst gyertyatartót kér kölcsön. Másnap üres kézzel, szomorú arccal állit be:
- Képzeld, Grün, az éjjel meghalt a gyertyatartód. Grün tajtékzik a dühtől:
- Hogyhogy meghalt? I Hogy halhat meg egy gyertyatartó?
- Hát úgy, ahogy egy tálnak kistányérja születhet ! 

*98* 

Az öreg házaló Weisz meséli:
- Képzeljétek, megyek keresztül az erdőn, egyszer csak hallom a hátam mögött, hogy piff-paff, piff-paff. . . Hátranézek: hát nem engem püfölnek? ! 

*99* 

Öreg, vak koldus állit be Blauék házához. Az ifjú Blau Rezsin megkérdezi tőle, iszik-e egy pohár tejet.
- Elmesélnéd nekem, kislányom, hogy milyen a tej? - Milyen volna? Hát fehér.
- Drága kislányom, vén vagyok már, vak voltam egész életemben, azt sem tudom mit jelent az, hogy fehér.
- Hát olyan, mint a hattyú.
- De én még sosem láttam hattyút, honnan tudnám, hogy milyen?
- Hát görbe nyaka van.
- Görbe. Könnyű azt mondani, hogy görbe. De én vak vagyok, nem tudom, milyen a görbe.
A lány fölemeli a karját, előre hajtja a csuklóját, hogy olyan legyen, mint a hattyú nyaka.
- Tapogassa meg. Ez görbe. A vak öreg megfogja a lány karját, többször végigtapogatja behajtott csuklóját, aztán boldogan mondja:
- Te Isten! Most legalább tudom, milyen a tej. 

*100*


Kivándorolni készül Kohn egy olyan országból, ahol nagyon kemények az ide vonatkozó szabályok. Hatalmas csomagokkal megrakodva jelenik meg a határon, de onnan visszakergetik azzal, hogy csak egy napi élelmet vihet magával.
Néhány óra múlva visszajön Kohn, kantáron vezet egy lovat, amelyiknek az oldalára két hatalmas kenyér van felszíjazva. A határőr megint el akarja zavarni.
Kohn nagy méltatlankodásban tör ki:
- Na, hát még egy szendvicset se vihetek magammal? ! 

*101* 

- Mi az, Grün, te már Pesten vagy? Úgy hallottam, hogy Boglárlellén nyaralsz.
- Tudod, Kohn, Lelle nem való egy tisztességes embernek. Tegnap is a piactéren, fényes nappal, pofonvágtak egy férfit!
- És ezt te láttad?
- Még hogy láttam? Én kaptam a pofont! 

*102* 

- Provokálni fogom ezt a piszok, aljas Grünt - dühöng a kávéházi törzsasztalnál Kohn. 
- Kihívom párbajra! Vagy én lövöm le őt, vagy ő engem, de egy csirkefogóval kevesebb lesz a világon! 

*103* 

- Gyávának neveznél te egy olyan férfit, aki nem akarna megverekedni veled? - kérdezi Grüntől Kohn.
- Ha biztosan tudnám, hogy nem akar megverekedni, akkor igen ! 

*104* 

Becsületsértés miatt feljelenti Grün a barátját.
- Azzal van vádolva, Kohn - közli a bíró -, hogy a jelen lévő Grünnek azt mondta, hogy szemtelen disznó.
- Ez igaz.
- És azt is mondta, hogy aljas csirkefogó.
- Ezt kérem nem mondtam. Annyira izgatott voltam, hogy erről meg is feledkeztem! 

*105* 

A hatalmas termetű Kohnt megsérti az aprócska, cingár Grün. Kohn elhatározza, hogy pisztolypárbajban vesz elégtételt.
- Uraim, ez sehogysem méltányos - aggályoskodik a Kohn párbajsegédje. - Grün akármilyen rosszul céloz is, könnyebben eltalálja Kohnt, a hatalmas, nagydarab embert, mint Kohn a sovány, alacsony Grünt!
Tűnődnek egy kicsit, majd a Grün párbajsegédje a homlokára csap:
- Megvan a megoldás, uraim! A Kohn úr hasára rajzolunk egy kört, és ami találat azon kívül éri, az nem érvényes! 

*106* 

Katonának vonul be Grün Izsó. Kiadják neki a felszerelést, a ruházatot és a fegyvert. Izsó forgatja, nézegeti a puskát, majd öt perc múlva odaszalad az őrmesterhez:
- Ennek a puskának lyukas a vége!
- Na és?
- Én csak szóltam, nehogy aztán rám fogják, hogy én tettem tönkre! 

*107* 

Egy gazdag nagybirtokos mindenáron fiúutódot szeretne, de bármivel próbálkozik is, nem sikerül neki. Jelentkezik nála Kohn, és azt mondja:
- Én meg tudom csinálni, hogy fiúutódja legyen. 
- És mit kérsz érte, zsidó?
- Adja nekem a száz legszebb ökrét.
- És még?
- Egy éjszakára zárjon össze a feleségével.
- És ha mégsem lesz fiam? !
- Akkor nem kell a száz ökör! 

*108* 

Kellemetlen vendégek tanyáznak Kohnéknál, és az istennek sem akarnak elmenni. Kohn odaszól a feleségének:
- Zálikám, add ide az orvosságomat!
- Melyiket?
- Azt, amit lefekvés előtt öt perccel szoktam bevenni. 

*109* 

A zsidó koldus beállít a fukar Weisznéhez. Az asszony ad neki egy darab kenyeret:
- Egye meg, jó ember, aztán vágja össze azt a darab fát!
A koldus beleharap a kenyérbe, és azt mondja:
- Asszonyom, ha önnek mindegy, akkor inkább a fát eszem meg, és a kenyeret aprítom össze. 

*110* 

Nagyot köszön az utcán Grün a pöffeszkedve sétáló Kohnnak, de az még csak a fejét sem biccenti rá. Grün méregbegurul:
- Mi az, Kohn, már meg sem ismersz?!
- Hja, ha nem ismertelek volna meg, akkor most megismernélek. De mivel megismertelek, most nem ismerlek meg! 

*111* 

- Gyere el hozzánk este vacsorára - invitálja a gazdag Kaufmann Ábris szegény rokonát, Kohn Izsót. - De ha lehet, vegyél magadra valami rendesebb ruhát, mert jobb kőrökből való vendégeim lesznek.
Kohn meg is jelenik a vacsorán, nagyon elegáns an kiöltözve. Amikor feltálalják a levest, Kohn belemárt ja a zakója ujját a tányérba, és így szól:
- Egyél, kabát, ide úgyis téged hívtak meg, nem engem! 

*112* 

Nagyon tetszik a szép Kohnné az ifjú Blaunak, folyton körötte legyeskedik.
- Adjon tanácsot - kéri az asszonyt -, hogyan találkozhatnék többször magával!
- Adjon kölcsön a férjemnek egy nagyobb összeget javasolja az asszony -, akkor évekig feljárhat hozzánk, míg visszakapja! 

*113* 

Családi perpatvar közben panaszolja Kohnné a férjének:
- Igazán nem szép tőled, ha azt állítod, hogy én fogtalak meg magamnak! Hát futottam én valaha is utánad?
- Ugyan, szívem - fölényeskedik Kohn -, az egérfogó sem fut az egér után, mégis megfogja. 

*114* 

- Jó reggelt, Weisz úr, megkínálhatom egy pohárka snapsszal?
- Köszönöm, de nem fogadhatom el.
- Ugyan már, miért nem? !
- Először is mert ma böjt van, és tilos inni. Másodszor: megfogadtam, hogy ezentúl egy kortyot sem iszom. Harmadszor: ma már három féldecit benyeltem. 

*115* 

Borhamisítással vádolják Róth Ármint. Odafordul a tárgyalás ventőjéhez:
- Bíró úr, ért ön a kémiához?
- Nem. Én jogász vagyok.
Aztán a szakértőhöz fordul:
- Uraságod ért a joghoz?
- Nem. Én kémikus vagyok.
- Csak pont én, a szegény zsidó kell - méltadankodik Róth -, hogy értsek mind a kettőhöz? ! 

*116* 

- Valahányszor egy hitelezőmmel találkozom az utcán - mondja Grün -, rögtön átvágok a túloldalra.
Kohn rezignáltan legyint:
- Van is nekem kedvem folyton cikcakkban járni az utcán! 

*117* 

- Mit szólsz ehhez az eredeti Raffaello-képhez?! - dicsekszik az újgazdag Kohn.
- Szép - ismeri el Grün. - De ha valóban Raffaello festette, akkor miért van a jobb alsó sarokba az írva, hogy Rebekka?
- Az ügyvédem kioktatott rá, hogy mindenütt csak a feleségem aláírása szerepelhet! 

*118* 

Az öreg Weinberger elmegy az orvoshoz, panaszkodik, hogy nagyon rosszul hall A doktor megvizsgálja, és azt mondja:
- Ez a mértéktelen ivástól van. Ha nem hagy fel az állandó italozással, hamarosan töksüket lesz!
Weinberger megijed, és abbahagyja az ivászatot. Ám néhány hónap múlva újból italozni kezd, még mértéktelenebbül, mint korábban. Megint elmegy az orvoshoz, aki szemrehányást tesz neki:
- Ugye, hogy amíg nem ivott, semmi baj nem volt a hallásával! Miért kezdte el újból a részegeskedést?
- Doktor úr, amit én azalatt a néhány hónap alatt hallottam, egy sem volt olyan jó, mint a pálinka! 

*119* 

Az új könyveló méltatlankodva mondja Grünnek:
- Micsoda vircsaft! Az üzletpapírok közt teljes a káosz! A kifizetett számlák nincsenek külön rakva a kifizetetlenektől.
- Semmi gond! Ami számla, az mind kifizetetlen! 

*120* 

Rossz napja van Árminnak, az öreg zsidó koldusnak: mindenütt csak egy darab száraz, vagy félszáraz kenyeret kap. Délután bekopog egy tehetősebb családhoz, a háziasszony odaszól a cselédnek:
- Hozzon egy szelet kenyeret Ármin bácsinak!
- Csak egész kenyerünk van itthon - mondja a cseléd. Mire Ármin rezignáltan:
- Nem tesz semmit. Tudok váltani. 

*121* 

A zsidó fuvarost szelíden pirongatja a rabbi:
- Miért vered annyira a lovadat ? Hátha egy szegény, bűneiért vezeklő zsidó lelke van benne?
- Na, ha olyan hülye, hogy zsidó létére elvállalta, hogy ló legyen, akkor húzzon! 

*122* 

Magántaxis lett Kohn. Beül egy férfi a kocsijába, és kéri, hogy vigye ki Újpestre.
- Nézze, uram, ha én magát kiviszem Újpestre, az nekem egy csomó benzin, a kocsi is kopik, vissza is kell jönnöm, magának meg belekerül kétszáz forintjába.
- Na és?
- Egyezséget ajánlok! Ad nekem ötven forintot, és kimegy villamossal arra az Újpestre! 

*123* 

Egy zsidó lókupec meditál:
- Milyen is a világ! Ha egy lónak egy lába beteg, azt rögtön szóvá teszik! De hogy a másik három egészséges, azt semmibe se veszik! 

*124* 

- Nem veszed észre, papa, hogy a segéded folyton becsap téged? - kérdi korholva az öreg Kohntól a fia.
- Tudom, hogy évek óta meglop, és meggazdagodott rajtam.
- Akkor meg küldd el sürgősen! Ajánlok én helyette egy szegény becsületes zsidót!
- Nem teszem. Mert ez már megszedte magát, akit pedig ajánlanál helyette, az kezdené elölről! 

*125* 

Két arckép lóg a Grün és fia cég kirakatában.
- Kik ezek? - kérdi barátjától az arra sétáló Kohn. - Balról ez Grün, jobbról ez a fia.
- Na, és hol a Megváltó középről? 

*126* 

- Találtam egy pénztárcát nemrég, tízezer forint volt benne - meséli Grün. 
- Visszavittem a tulajdonosának, de csak száz forint jutalmat kaptam tőle.
- Milyen mesüge vagy! - szidja Kohn. 
- Látod, ha nekem hoztad volna, én ezer forintot adtam volna belőle! 

*127* 

Az újgazdag Weiszék nagy partyt rendeznek. Az egyik vendég megcsodálja a szalonban lógó festményt.
- Milyen remek munka! - mondja elismerően, majd megkérdezi: - Ki festette?
- Sajnos, nem tudom - feleli Weiszné -, készen vettük. . . 

*128* 

- Ha én egyszer gazdag leszek - álmodozik hideg szobájában a rabbinövendék -, veszek hét nagy házat, abba veszek magamnak hét gazdag zsidót, mindennap másiknál fogok enni, és így sohasem leszek éhes! 

*129* 

Meghal a Rotschild-család egyik dúsgazdag tagja, s ebből az alkalomból minden korábbi pártfogoltja kap 20 guldent. Kohn rögtön a kávéházba szalad a pénzzel, leül kártyázni, és hamarosan elveszti az utolsó vasát is.
- Mbach! Mindig is mondtam, hogy az én pechemhez még a Rotschild pénze is kevés! 

*130* 

A rabbi korholja a snorrert (a zsidó koldust):
- A Weiszné egy barheszt adott neked, egy finom kalácsot, te pedig utána egy kővel betörted az ablakát!
- Az nem kő volt, rebe - védekezik a snorrer -, hanem ugyanaz a barhesz! 

*131* 

Haifa repülőterén egy dallamosan csengő női hang a következő közleményt olvassa be a mikrofonba:
- Felkérjük kedves utasainkat, hogy mindazok, akik elvesztettek egy tízezer sékelt tartalmazó pénztárcát, szíveskedjenek kettesével felsorakozni az információs ablak előtt. 

*132* 

- Mi a különbség egy szegény és egy. gazdag között? 
Csak a szegény hiszi azt, hogy a pénz mindent megold. 

*133* 

A bőrös Grün monologizal:
- A Kovács gazda, az egy nagyon rossz ember, ha megdöglik egy birkája, képes egy százast elkérni a bőréért ! Bezzeg a Szabó gazda egy ötvenesért ideadja a bőrt. Az egy nagyon jó ember! Adja az isten, hogy minél több báránya dögöljön meg! 

*134* 

A kereskedelemben járatlan Weisz-házaspár elhatározza, hogy nyit egy italmérést. A hónap végén az egyik nagykereskedőtől megkapják a számlát. Weiszné böngészni kezdi:
- Száz liter vörösbor. . . Száz liter dettó. . . Ötven liter dettó. . . Te, Adolf, mi az a dettó, hiszen mi olyat soha nem rendeltünk?!
Weisz felpaprikásodik:
- Ez a ganef be akar. csapni bennünket, de majd én megleckéztetem! 
Azzal el is rohan. Fél óra múlva lógó orral jön haza. A.felesége kíváncsiskodva kérdezi:
- Na, Adolf, tudod már, hogy mi az a dettó?
- Tudom. Az, hogy én egy nagy szamár vagyok, te pedig dettó ! 

*135* 

- Miért vagy olyan letört, Kohn?
- Ne is kérdezd, Grün! Képzeld, a feleségem összeszűrte a levet egy gróffal.
- Nagy baj.
- Én viszont a grófnéval kezdtem ki.
- Az jó, akkor kvittek vagytok!
- Hogy lennénk kvittek? Csak én veszíthetek az üzleten, mert nálunk születhet egy buta gój, a gróféknál pedig egy okos zsidó. 

*136* 

Kovács és Kohn egymás mellett laknak, hajszálra egyforma típusú házban. Azt mondja Kohn egyszer a szomszédjának:
- Fogadjunk, Kovács úr, hogy az én házam értékesebb mint az öné!
- Hogy állíthat ilyet Kohn úr, hiszen mindkét ház teljesen azonos? !
- Igen, de magának zsidó a szomszédja, nekem meg nem! 

*137* 

- Hamarosan megjelenik nálad a Guttmann, és kölcsön fog kérni ötezret - mondja Kohn üzlettársának,
Grünnek.
- Ezt meg te honnan tudod?
- Onnan, hogy éntőlem egy órával ezelőtt akart kölcsönkérni ötezret, de én azt mondtam neki, hogy keressen egy nálamnál nagyobb marhát, aki pénzt ad neki. 

*138* 

A gazdag rasekol (hitközségi elnök) fia a falusi koldus lányába lesz szerelmes, és öngyilkossággal fenyegetőzik, ha nem veheti feleségül. A rasekol végül is kénytelen elmenni lánykérőbe. Ám a koldus megmakacsolja magát, és kijelenti:
- Csak akkor adom oda a lányomat, ha előtte eljön velem maga is néhány napra koldulni. Így legalább nem tehetünk egymásnak szemrehányást, nemcsak az én lányom lesz egy koldus gyereke, de a maga fia is.
Mit tehet egy szerető szívű apa, rááll az alkura. Végig koldultak húsz falut, végre beértek egy nagyobb városba. A koldus megelégelte:
- Itt fogadunk egy kocsit, és hazautazunk.
- Dehogy fogadunk! - tiltakozott a rasekol, zsebében az összegyűlt pénzt csörgetve. - Hazafelé is koldulva megyünk! 

*139* 

Reb Menachem Cziczeszbeiszer a Borsszem Jankó népszerű figurája volt. Ott jelentek meg szörnyű átkozódásai, amelyekből itt nyújtunk át egy csokorra valót:
- Vegyen az Úristen tégedet magához, de darabonként! 

- Bár megérném azt a szép napot, hogy kettőnk közül az egyiknek ott legyek a temetésén ! 

- Legyél te díjtalan fogalmazósegéd, és országos ünnepek alkalmatosságából emeljék duplára a te fizetésedet ! 

- A lexepp virágok nyiladozzanak te fölötted! 

- A te rákod haladjon előre! 

- Tapasztaljad te a leányodon, hogy a szerelmet nem lehet titkolni! 

- Legyen a te náthád nagy, és a zsebbevalód kicsi! 

- Az anyósod sokszorozza, a feleséged vonja ki, és a bíróságok adják össze a te éveidet ! 

- Az éj leple alatt játsszál te bujócskát egy magyar királyi rendőr úrral! 

- Az Aranyszarvas-renddel tüntessen ki tégedet a te feleséged! 

- Egész esztendőben ne kívánjon neked semmi jót egy ember se, Újév napján gratuláljanak neked pénzért húszezren! 

- Annyi pénzed legyen, mint ahány farkatolla van a varangyos békának! 

- Forró ólommal blombírozzák a tied fogadat! 

- Amikor van földrengés, akkor borotváljanak tégedet! 

- Járjál decemberben mezitláb, és találjál egy legyezőt! 

- Rólad nevezzenek el egy szigetet a Senki-szigetének! 

*140* 

A pesti zsidó hitközség is összeállított egy deputációt, hogy köszöntsék Rákosit a hatvanadik születésnapján.
Ott van a küldöttségben az öreg Weisz is.
Rákosi odalép hozzá, és megkérdezi:
- Hány éves maga, Weisz bácsi?
- Én nyolcvannyolc. Hát a főtitkár úr? 

*141* 

Az ötvenes években egy agrárküldöttséggel Kohn bácsi is feljön Budapestre, köszönteni Rákosi Mátyást a hatvanadik születésnapján.
Az ünnepelt megkérdezi tőle:
- Milyen a krumplitermés, Kohn elvtárs?
- Remek, nagyszerű, csodálatos, Rákosi elvtárs! Akkora krumplihegyek vannak Kisvárdán, hogy a csúcsuk felér a Jóisten lábáig!
- Ejnye, Kohn elvtárs, hiszen nincs is Jóisten!
- Na, és krumpli van?! 

*142* 

Ketten sétálnak a farkasréti temetőben. Egyikük észreveszi Rákosi Mátyás kolumbáriumát. Mérgesen kifakad:
- Miért van ez itt?! Vitték volna Moszkvába, vagy vitték volna Jeruzsálembe. . .
- Az nem lett volna jó! Ott már egyszer egy zsidó feltámadt! 

*143* 

Az 1967-es hatnapos arab-izraeli háború után, amikor Magyarország megszakította diplomáciai kapcsolatait Izraellel, a távozó izraeli nagykövet felkereste egykori osztálytársát Budapesten, és megkérdezte:
- Most menjek haza, vagy maradjak itthon? 

*144* 

Az ötvenes években a haldokló öreg Kohn odaszól az ágya körül álló családjának:
- A Kerepesibe temessetek. A Rákosit nem szeretem. 

*145* 

Nem és nem akar békekölcsönt jegyezni Kohn.
- És miért nem? - kérdezi az agitátor.
- Nézze, nekem már van egy Várpalotám, van egy Inotám, van egy Dunapentelém. Hadd legyen most már nekem egy lódenkabátom is! 

*146* 

Ötvenhat októberében három megrémült kis zsidó üldögél a Hungária kávéházban.
- Szerintetek hogy kell most viselkedni? - kérdi Grün.
- Most a legokosabb hallgatni - tanácsolja Weisz.
- Az nem elég - mondja Kohn.
- Most tanúk előtt kell hallgatni! 

*147* 

A határállomáson Koho megkérdezi a vámtisztet :
- Aranyat szabad kivinni az országból?
- Természetesen.
- És tessék mondani, nyolcvan kilót is?
- Annyit azért mégsem!
Kohn hátrafordul a feleségéhez:
- Akkor te itthon maradsz, Zálikám, aranyom! 

*148* 

Az útleveleket vizsgálva a határőr megkérdi Kohnt: Tudja bizonyitani, hogy ez a nő a felesége?
- Tudja mit?! - feleli Kohn. - Én adok magának ezer dollárt, ha tudja bizonyítani, hogy nem a feleségem! 

*149* 

Tel Aviv üzleti negyedében Moses Lőw kalapüzletébe betér egy magyar turista. Hosszasan szemlélődik, majd rámutat az egyik kalapra:
- Azt kérem! Mennyibe kerül?
- Ez a gyönyörű darab? Mindössze kétezer sékel.
- Na, nem! - ingatja a fejét a vevő. - Ezer sékel.
- Lehet, hogy eltévesztettem. Melyiket is mutatta uraságod?. . Ezt?.. Ja, ez ezernyolcszáz sékel
A vevő tovább ingatja a fejét:
- Na, nem! Ezer sékel.
- Én úgy éljek, ha egy fillér hasznom sem marad rajta, akkor is ezerötszáz sékel!
A vevő hajthatatlan:
- Na, nem. Ezer sékel.
- Én tudom, hogy a magyar turistáknak kevés a pénzük... Ezért, mint egykori honfitárs, hajlandó vagyok ráfizetni. Az utolsó ár, de csakis uraságodnak: ezerkétszáz sékel.
A vevő továbbra is:
- Na, nem! Ezer sékel.
- Isten az égben! - háborog a kalapos. - Ötven éve Vagyok a szakmában, de még ilyen konok vevővel nem volt dolgom! Eszembe juttatja uraságod, hogy Pesten, a Rumbach utcában, volt nekem egy osztálytársam, a Kohn Móric, na hát, az volt ilyen megátalkodottan csökönyös!
- Nevetni fogsz, Mojsele! - mondja a vevő. - Én vagyok az.
- Móriclében, hát mért nem mondtad mindjárt?! - áradozik a boltos. - Adok neked teljesen ingyen egy kalapot!
Mire Kohn:
- Egyet? Na, nem! Kettőt! 

*150* 

Az OTP-ben Kohn befizet egy új Ladára. A tisztviselő közli vele, hogy pontosan öt év múlva kapja meg a kocsit
- Rendben. De ha lehet, akkor délután kérem.
- Miért?
- Mert délelőtt jön hozzám a vízvezeték-szerelő. 

*151* 

- Mit szól hozzá, Kohn úr, hogy bevezették Pesten a hétjegyű telefonszámokat?
- Mbach, ha ez az infláció így tart, nemcsak a telefonom lesz hétjegyű, hanem a fizetésem is. 

*152* 

- Pest legoptimálisabb kisvállalkozója a Grün Manó.
- Miért?
- Fia született, és Szilárdnak kereszteltette. 

*153* 

Az osztrák vámos benéz a Kohn kocsijába, lát a hátsó ülésen egy mellszobrot.
- Mi ez?
- Nem mi ez, hanem: ki ez? - oktatja ki Kohn. - Ez Lenin. Svájcból hoztam el, hogy ne zavarja ott jelenlétével a virágzó kapitalizmus polgárainak békéjét.
Az innenső oldalon a magyar vámos ugyancsak észreveszi a szobrot, és szintén megkérdezi:
- Mi ez?
- Nem mi ez, hanem: ki ez?! - mondja újfent kioktatóan Kohn. - Ez Lenin. Svájcból hoztam magammal, nem hagyhattam ott a rothadó kapitalizmus martalékául!
Amikor hazaér pesti lakására, leteszi a mellszobrot az ebédlőasztalra. Kohnné meglátja, összecsapja a kezét:
- Te, Isten! Ki ez?
- Nem ki ez, Zálikám, hanem: mi ez? - világosítja föl Kohn. - Tizenöt kiló arany! 

*154* 

- Mi a véleményed a könyvelőmről? - kérdi Grün Kohntól.
- Egy mesüge! De miért kérded?
- Mert megkérte Rebekka lányom kezét.
- Na, mit mondtam?! 

*155* 

Nyelvtan óra. MelIéknévfokozás.
Magyarul: - Gazdag - gazdagabb -leggazdagabb. 
- Jiddisül: - Gazdag - nekem legyen mondva - a ganef !!! 

*156* 

A revolverével játszadozik Kohn. Grün rászól:
- Ne játszadozz vele, mert még elsül!
Pár perc múlva a revolver valóban elsül, a golyó belefúródik a Grün gyomrába. Grün, miközben összeesik, fölényesen így szól:
- No, kinek lett igaza?! 

*157* 

- Mi lett azzal az ismerősöddel - kérdi Kohn a barátjától, Grüntől -, aki mindig olyan búvalbélelt képpel jártkelt?
- Egy nagyon kitűnő állást kapott. Temetéseken hangulatcsináló. 

*158* 

- Miért van több marha, mint ló - tűnődik az egyik bóher -, holott a marhákat folyton levágják?
- Mert a lovakat lopják! - vágja rá a másik.
- Aha. De ahova a lopott lovakat viszik, ott miért van mégis több marha?
- Mert ott is lopják a lovakat! 

*159* 

- Miért van a sarkkörön állandóan hó és jég? - tűnődik a bóher.
- De szamár vagy - mondja a társa -, hát hogy a Föld tengelye fel ne melegedjen a forgástól ! 

*160* 

A rabbi és a felesége, két fia, két lánya és egy bóher ülnek a közös asztalnál. Behoznak öt halat. A rabbi felszólítja a bóhert, hogy ossza el igazságosan az öt halat a hét ember közt. A bóher a rabbinak és a feleségének közösen ad egy halat, a fiúknak is egyet, a lányoknak is egyet, kettőt pedig a saját tányérjára tesz.
- Azt mondtam, egyenlően oszd el! - szól rá a rabbi. - Hát nem úgy csináltam? Ön és a felesége és egy hal, az három, a két fiú és egy hal, az is három; a két lány és egy hal, szintén három; én és két hal az megint csak három. 

*161* 

- Szeretnél kilencszáz évig élni, mint Ábrahám ősapánk? - kérdi a Talmud olvasása közben egyik bóher a másiktól.
- Még mit nem! Hogy százéves koromban is taknyos kölyökként kezeljenek? ! 

*162* 

A rosszul elmesélt vicceiről közismert Grün azt mondja a barátjának:
- Te Kohn, tudok egy talpraesett viccet!
- Ez meglepő. Na, meséld!
- Weiszt kidobták a vendéglőből.
- Ez nem vicc.
- De a Weisz talpra esett! 

*163* 

Két bóher találkozik:
- Engem Karpfensteinnek hívnak.
- Engem nem. 

*164* 

- A mi hitközségünkben nincsenek viszálykodások dicsekszik a rabbi.
- Az meg hogy lehet?
- Közismert, hogy az azonos nézetet vallók pártokba, csoportokba tömörülnek, ezek aztán viszálykodásba kezdenek egymással. A mi hitközségünkben nincsenek pártok, csoportosulások, a mi hitközségünkben ugyanis nem akad két zsidó, aki azonos nézetet vallana. 

*165* 

Divatplakát az utcán, rajta egy férfi, a fején szalmakalap, a kezén kesztyű. Két bóher nézegeti, majd az egyik tűnődve szól:
- Nem értem: nyár van vagy tél? Ha tél van, miért a szalmakalap? Ha nyár van, miért a kesztyű?
- Nyár van, az világos. Kesztyűt meg azért húzott, mert biztosan csalánt akar szedni. 

*166* 

- Van egy világraszóló találmányom! - mondja ujjongva Grün.
- És mi az? - kérdezi Kohn.
- Egy borotváló automata. Az ember bedobja a pénzt, bedugja a fejét egy nyílásba, aztán két éles kés megborotválja.
- Nagy szamár vagy te, Grün! Hiszen az emberek feje nem egyforma!
- Hát előtte még nem. 

*167* 

Két zsidó sétál a téli utcán, dermesztő hidegben, mélyen zsebre dugott kézzel. Az egyik megszólal:
- Beteg vagy? Miért nem beszélsz?
- Ojvé, hogy lefagyjon a kezem? ! 

*168* 

Péntek estére Kohn is meghívott vacsorára egy bóhert, meg Grün is meghívott egy másikat. Elhatározták, hogy vesznek egy szép nagy halat, és abból közösen vendégelik meg a bóhereket.
Tálaláskor Kohn kijelentette:
- A legfinomabb falatok az én bóheremet illetik meg! 
- Azt már nem! - ellenkezett Grün. - Hanem az én bóheremet !
Ezen alaposan összevesztek, végül is Kohn mérgében kidobta a Grün bóherét, Grün pedig a Kohnét.
A két éhen maradt bóher az utcán elégedetten állapította meg:
- Milyen derék zsidók! Hogy megvédte mindegyik a maga bóherét! 

*169* 

- Igaz, hogy az utazás műveltté teszi az embert? - kérdi Grün.
- De mennyire! - feleli Kohn. - Én például a te helyedben állandóan úton lennék! 

*170* 

- Nem is kérded, Kohn, hogy megy nekem? 
- Na, hogy megy neked, Grün?
- Ojvé, ne is kérdezd! 

*171* 

A kávéházi asztalnál dicsekszik Kohn:
- A feleségem valóságos szakácsművész! Mindennap új nevet talál ki ugyanannak az ételnek! 

*172* 

A kávéházi törzsasztalhoz odamegy a pincér:
- Kohn úr, önt telefonhoz kéreti a felesége.
- Telefonhoz kéret? ! Akkor az nem az én feleségem. . . 

*173* 

- Hogy megy neked odakint Ausztráliában? - kérdi Pinkász bácsi hazalátogató öreg barátjától.
- Nem panaszkodom. Bár most két hétig beteg voltam, és az elvitt ötezer dolláromat.
- Te ég! - forgatja elszörnyülködve a szemét az öreg Pinkász. 
- Ennyiért itthon akár egy évig beteg lehettél volna! 

*174* 

Vadásztársaság tagja lett Kohn. Egy régi, tapasztalt

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat